– Jövőre lesz a visegrádi szervezet megalakulásának huszadik évfordulója. Miként értékeli az eddigi együttműködését?

– Felemás a mérleg. Mind a négy ország tagja az uniónak és az észak-atlanti katonai szövetségnek, létrejött a Visegrádi Alap, amely támogatja a tagországok közötti kulturális és emberi kapcsolatok bővítését. Akadtak biztató jelek a közös érdekérvényesítésben, amelyet például főleg Nicolas Sarkozy nem nézett jó szemmel. Ám a többi kezdeményezés megmaradt a fogadkozások szintjén, olykor pedig csaknem teljesen megbénult az érdemi munka.

– Mivel magyarázza ezt?

– Több esetben a megromlott szlovák–magyar politikai viszony miatt, amely most is jelentős feszültséget okoz a visegrádiak kapcsolatában. A jelek szerint nem lesz jobb a helyzet a választások után sem. De más okai is vannak a sok üresjáratnak. Václav Klaus és más cseh politikusok is inkább Nyugat felé tekintgetnek, nem nagyon akarnak közösködni az általuk szegényebbnek tartott keleti partnereikkel. A lengyelek pedig leggyakrabban felülnézetből szemlélik ezt a közösséget. Így aztán a visegrádi négyeknek számos létfontosságú alkalommal, még az uniós csatlakozási tárgyalások idején sem, s azóta sem sikerült közös álláspontot kialakítaniuk. Erősebb volt a saját érdek, s emiatt több alkalommal is a szalámitaktikát érvényesíthették a régi uniós tagországok.

– Mi állhat a háttérben?

– Elsősorban az, hogy húsz esztendő sem volt elég az egymással szembeni vélt vagy valós történelmi sérelmek feloldására, a kölcsönös bizalmatlanság eloszlatására. Trianon, a második világháború tragikus eseményei, a Benes-dekrétumok, a világégést követő meghurcoltatások még mindig feltörnek a politikusok megnyilvánulásaiban is, akik a közös múltat nem tudják európai módon rendezni és lezárni.

– Akadnak olyan elemzők, akik szerint az uniós csatlakozás után már nincs is értelme a V4-nek. Mit szól ehhez?

– Óriási melléfogásnak tartom az ilyesfajta okoskodást, mert éppen a legutóbbi történések döbbentettek rá minden érdekeltet, hogy mennyire fontos a közös közép-európai érdekérvényesítés. A nyugati nagyhatalmak jelenlegi legfőbb gondja a migráció és az iszlám radikális szárnyának a terjedése. Bennünket viszont főleg az erősödő orosz terjeszkedés és befolyás aggaszt, amely főleg a lengyeleket, de a cseheket és a magyarokat is nyugtalanítja. A gazdasági és az energetikai válság viszont mindannyiunkat ismét és hangsúlyosan arra int, hogy mi, közép-európaiak egymásra vagyunk utalva. Energetikai biztonságunkat is csak közösen teremthetjük meg. Ez a felismerés lehetne végre a visegrádi négyek együttműködésének hajtómotorja.