Ukrajna több mint 46 millió lakosának negyede valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, és a felmérések szerint hatvan százalékuk szívesebben használja az orosz nyelvet. Míg a déli és a keleti részeken az oroszt előnyben részesítők aránya 80-90 százalék körüli, nyugat felé haladva folyamatosan csökken ez a szám.

Odessza – az ország déli részének legnagyobb egyetemi városaként – számos falun vagy kisvárosban felnőtt, csak az ukránt, illetve annak orosszal kevert változatát, a szurzsikot beszélő fi atalt vonz. Az odesszai egyetemeken azonban rövid időn belül elsajátítják az oroszt, mert bár az oktatás nyelve az ukrán, azt a hivatalos közegen kívül itt szinte senki sem használja. Így van ezzelJaroszláv is. –Mi otthon ukránul beszélünk, de ez nem az a nyelv, amit a televízióban hallasz. Az utóbbi években nagy divat lett az oroszból átvett kifejezésekre új szavakat kitalálni, amelyek sokszor elég falsul hangzanak. Ráadásul az ukrán nyelv eltérő dialektusai léteznek az országban, míg az orosz egységes és egyértelmű – magyarázza, miért oroszul beszél a diáktársaival.

Az ukrán hétköznapokban erősen keveredik a két nyelv. A televízióban és rádióban egyszerre használják az ukránt és az oroszt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a felmérések eltérő eredményeket mutatnak attól függően, hogy a megkérdezetteknek az anyanyelvüket kell-e megnevezniük, vagy azt a nyelvet, amelyet szívesebben használnak. Ennek oka, hogy az oroszt elsődleges nyelvként használók többsége, mint állampolgár, a független Ukrajna elkötelezett híve, és egyértelműen ehhez a népcsoporthoz tartozónak vallja magát.

– Oroszul kommunikálok, mert így kényelmes, és mert körülöttem mindenki más is ezt teszi. De nem hiszem, hogy ma van ebben az országban olyan ember, aki ne beszélne ukránul. Ez álprobléma, amit a politikusaink találtak ki – mondja az állami hivatalnokként dolgozó Alekszej. Véleményét osztja a húszéves egyetemista, Kátya is: „Ukrajnában élünk, természetes, hogy ukránul kell beszélnünk”, mondja öntudatosan, ám amikor megkérdezem, a családban milyen nyelven beszélnek egymás között, zavartan vállat von.

– Oroszul, de ha épp ukránul szólal meg valaki, azt is értjük, és tudunk válaszolni – mondja. Kátya tízéves öccse az iskolában ukrán nyelvű tankönyvekből tanul, de az osztálytársaival kizárólag oroszul beszélnek, noha a közelmúlt egyik felháborodást keltő rendelete nyomán az iskolai szünetekben is betiltották az „idegen” nyelv használatát.

Ma már Ukrajna déli és keleti területein is főként az idősebb korosztályra jellemző, hogy nem beszéli, legfeljebb érti a hivatalos államnyelvet. A már nyugdíjas Natalja Nyikolajevna például orosz területen született, majd a volt Szovjetunió különböző szegleteiben élt vadászpilóta férjével, mígnem utolsó állomáshelyként húsz évvel ezelőtt Odesszába érkeztek. – Soha életemben nem használtam az ukrán nyelvet, most pedig ha valamelyik hivatalhoz kell fordulnom, mehetek a lányommal, mert még egy űrlapot se tudok hibátlanul kitölteni – legyint.

Az elnökké választott Viktor Janukovics számtalanszor megígérte, hogy hatalomra kerülése esetén fellép az orosz második államnyelvvé nyilvánításáért. Ez azt jelentené, hogy az állampolgárok – nemzeti hovatartozásukra való tekintet nélkül –választhatnak, ukránul vagy oroszul kívánják-e hivatalos ügyeiket intézni, illetve a diákok esetében megválasztható lenne a számonkérés nyelve. A Régiók Pártjának vezetője egyértelműen ennek köszönhetően érte el a 90 százalékot a Donyecki Területen, ahol a népesség 93 százaléka az orosz nyelvet preferálja. Hamarosan kiderül, hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Az orosz állami televíziónak adott szombati interjújában Janukovics csupán arról beszélt, hogy tiszteletben kell tartani Ukrajna orosz nyelvű lakosságát, és a gyakorlatban is érvényesíteni kell a tíz évvel ezelőtt ratifikált európai charta által biztosított jogokat.

Nagy Katalin szobrának helyreállítása Odesszában – Ő vajon milyen nyelven szólt a helyiekhez?