A civil uralom vizsgázik a mardzsai offenzívában
Milyen életet teremtenek az amerikaiakkal összefogó afgánok, ha a szövetségesek kifüstölik a tálibokat Mardzsa városa környékéről? Középtávon is ez a szombaton megindított offenzíva próbája Helmand tartományban. Stanley McChrystal tábornok, az afganisztáni amerikai parancsnok stratégiájának szerves része, hogy a helybéli kormányerők a nemzetközi csapatok jelenléte mellett kapnak erőforrásokat és időt a hatalom – meg a bizalom – helyreállítására a korábban tálib ellenőrzésű területeken. Egyelőre az afgán rendőrség vonult be a helyszínre.
A csütörtöki TheWall Street Journal azt írja: a mardzsai műveletek következő fázisa a napokban, Hadzsi Zahir térségi kormányzó uralmának helyreállításával kezdődik. Munkáját négy amerikai „mentor”, köztük civil fejlesztési szakemberek segítik. Ezt a megközelítést azonban a nemzetközi közösség – az ENSZ és segélyszervezetek – élesen bírálja, olyannyira, hogy a világszervezet nem is vesz részt Mardzsa újjáépítésében. Sajtótájékoztatóján Robert Watkins, az ENSZ-főtitkár jelenleg rangidős kabuli képviselője a segélyezés „militarizációjáról” beszélt, és arról: nagyon rossz üzenetet közvetít a fegyverekkel kivívott humanitárius segítség.
A lázadásellenes amerikai stratégiának – ellentétben az al-Kaida terrorszervezet elleni hadviseléssel – a polgári lakosság védelme és a civil fejlesztés a központi eleme. Nem része viszont, hogy az ellenséges harcosokat mind megöljék. A hadsereg elégségesnek tartja, ha feladják a területet és elmenekülnek (ezt szolgálta az offenzíva előre bejelentése is) – feltéve, hogy másutt nem érnek el kritikus, az amerikai stratégiát akadályozó tömeget. Mindez azonban hangsúlyozottan nem vonatkozik a tálib vezetésre.
A The New York Times online kiadása csütörtökön a tálib vezetésre mért legjelentősebb csapásnak nevezte az immár hármas pakisztáni kézre kerítést a 2001 óta zajló háborúban. Baradar molla, a tálibok második embere után két északi – a kunduzi és a baghlani – tálib „árnyékkormányzót” is elfogtak, minden bizonnyal szintén a CIA közreműködésével. A letartóztatások egyrészt felfedik, hogy a szomszéd állam mennyire rejtekhelyévé vált a táliboknak, ugyanakkor a pakisztáni közönyre nyolc éve panaszkodó amerikaiak most elégedetten nyugtázzák, hogy az iszlámábádi tábornokok kezdik megérteni: az ő országukra is komoly veszélyt jelentenek a tálibok.
