A szlovák–magyar politikai viszonyról felállított diagnózis Huncik Péter dunaszerdahelyi pszichiátertől származik. A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet vezető munkatársa úgy látja: szlovákok, magyarok és szlovákiai magyarok egyaránt alapos önvizsgálatra szorulnak, másként nem szabadulhatnak meg a bizalmatlanságot tápláló frusztrációiktól, előítéleteiktől, komplexusaiktól.

Huncik Péter

Huncik szerint a kezelés részeként magyar részről el kellene ismerni, hogy a XIX. század közepétől a magyarok minden eszközzel elnyomták a szlovákokat, a másik oldalnak viszont azt kellene elfogadnia, hogy a Felvidéknek nevezett terület egykor a Magyar Királyság része volt, és ebben a régióban még jó ideig erős magyar kulturális és gazdasági befolyás lesz. A magyarországi politikai elit semmire se fog menni, ha nem szakít a lenéző „grófi ” stílusával. A Nagy-Magyarországot ábrázoló autómatricák a határok megváltoztatásával kapcsolatos kétértelmű üzenetekre erősítenek rá. Több politikus azt hangoztatja, Magyarország erőszakkal nem kívánja megváltoztatni határait. Függőben hagyják persze annak sejtetését, hogy más eszközökkel viszont megtenné azt. – Közeleg Trianon kilencvenedik évfordulója, erre a szélsőjobboldal elképesztő aktivitással készül. Jó lenne, ha a demokratikus erők nem hagynák teljesen szabadon e több mint érzékeny kérdést –mondta lapunknak nyilatkozva.

A budapesti Országgyűlésben helyet foglaló négy párt viselkedését Huncik szemében a „pátosz, az ignorancia, a cinizmus és a tudálékosság” határozza meg – a beazonosítást mindenki maga elvégezheti. Rendkívül káros, hogy a magyarországi politikai erők kizárólag belpolitikai szemüvegen át néznek a kisebbségi kérdéskörre, e felfogásból erednek a határon túliakat gyakran több mint kínos helyzetbe hozó „könnyű pesti sértések”. Sokkal hasznosabb lenne, ha behoznák az anyaországi köztudatba a megbékélésben érdekelt szlovák személyiségeket, értelmiségieket, civil szerveződéseket. –Magyarország azzal is gesztust gyakorolhatna, hogy nagy nyilvánosság előtt elismerné a súlyosan bántalmazott Malina Hedvig mellett kiálló szlovákokat – vélte a Globális Tudás Alapítvány által rendezett, a kelet-közép-európai rasszizmussal és intoleranciával foglalkozó budapesti konferencia egyik előadója.

Az Észak-Írországtól a szovjet utódállamokon át a palesztin területekig konfliktusmegelőző, illetve kezelő tréningeket tartó szakember szerint a szlovák társadalom jelentős része szorongásos hungarofóbiában szenved. A szlovák identitás egyik legerősebb összekötő eleme a magyarokkal szembeni önmeghatározás. – A fóbiásokkal azonban lehetne dolgozni, szemben a Szlovák Nemzeti Párt körül csoportosuló, a népesség 10–15 százalékát kitevő megrögzött magyargyűlölőkkel – hangoztatta.

Az Ipolyságon született ötvennyolc éves lélekgyógyász több mint elgondolkodtatónak tartja, hogy az önmagukat magyarnak vallók száma 1991–2001 között ötvenezerrel, vagyis a szlovákiai magyar kisebbség tíz százalékával csökkent. Hiába vannak a magyar iskolák, igen erős az asszimilációs hajlam. A szlovákiai magyar politikának tisztáznia kellene végre céljait, a szlovákiai magyaroknak pedig szembe nézniük saját identitásproblémáikkal –mondta a több amerikai és kanadai egyetemen is vendégkurzusokat tartó Huncik. Mindez azért is elkerülhetetlen, mert a szlovákiai romák lélekszámukban akár középtávon is maguk mögött hagyhatják a magyarokat. Az utóbbiak számára pedig előbb-utóbb stratégiai kérdés lesz annak eldöntése, hogy a romákkal szövetkezve próbálják-e érvényesíteni a kisebbségi érdekeket az 5,4 millió lakosú országban.