A fontosabb, amely eddig is az unión kívül tartotta Izlandot, a halászat. Megnyissa-e Reykjavík a halászati övezetét az EU tagországai előtt? A másik nem függ össze szorosan a tagsággal, pontosabbanminden érdekelt ezt állítja, de mégis lassíthatja a folyamatot. A kérdés az, miként fizesse vissza a holland és brit betétesek pénzét Izland a két uniós országnak, amely a saját zsebéből kártalanította polgárait, akik a kedvezőbb kamat reményében az izlandi Landsbanki banknál nyitottak megtakarítási (Icesave) számlát. A Lansbanki belerokkant a pénzügyi válságba, s a Nagy-Britanniában és Hollandiában létesített online fiókokban elhelyezett betétekért nem tudott jótállni.

A múlt év végén a három ország megállapodott: Izland ötmilliárd dollárt fizet a következő években 5,5 százalékos kamat mellett. Ezt az alkut azonban az államfő nem írta alá, s a megállapodásról népszavazást tartanak. Az izlandiak tisztességtelennek és drágának tartják az egyezséget, attól félnek, a Landsbanki után az ország is belerokkan ebbe a teherbe. London és Hága abból nem enged, hogy Izlandnak fizetnie kell, még akkor is, ha a betétbiztosítási alapokról jogi vita folyik. Minthogy az izlandi bankok kötelezettségei tízszeresen meghaladták az ország nemzeti össztermékét, s a külföldi betétesekre is az izlandi betétbiztosítási szabályok vonatkoztak, így hiába volt érvényes akkor az unióban még a húszezer eurós minimális betétgarancia, a teljes izlandi bankrendszer összeomlása a betétek kifizetését lehetetlenné tette. A csődbe jutott bankok eladásából, eszközeinek értékesítéséből Izland persze bevételhez jut, amelyből – és persze az adófizetői pénzéből – majd fizethet a betéteseket megmentő brit és holland kormánynak. Ha a betétesek kártalanítását kétoldalú kérdésként kezelik, mint ígérik, és elhatárolják a csatlakozástól, akkor Izland alighanem Horvátországgal együtt szaporíthatja az uniós tagországok számát.