Nem véletlenül aggódik a szocialista miniszterelnök: a piacokon igenis sokan gondolják, hogy a görögök után hamarosan a portugáloknak kell EU-mentőövet dobni. Bár a kontinens legnyugatibb országában egyelőre kevésbé ijesztők a számok (a költségvetési hiány tavaly „csak” a GDP 9 százalékára kúszott fel, a 77 százalékos államadósság pedig nem is áll olyan távol az uniós átlagtól), a gazdasági kilátások hasonlóan borúsak. Alacsony termelékenység, képzetlen munkaerő, alacsony versenyképesség – ki tudná megmondani, hogy Portugáliáról vagy Görögországról van-e szó?

Kipukkadnak az eurólufik?

A sors iróniája, hogy az EU szegény rokonának számító Portugáliában mindig azzal ijesztgették az embereket: ha nem kapják össze magukat, a végén még Görögország szintjére süllyednek. Ám kiderült, hogy van rosszabb. Amikor most Mário Soares volt (szocialista) köztársasági elnök cikket írt a Diário de Notícias című napilapba, a sokat támadott Sócrates védelmére kelve, az egyik kommentelő így vágott vissza: „Nem látja, hogy Portugáliát évről évre több kelet-európai ország megelőzi?”

Ellentétben a görögökkel, a portugáloknak van miért nosztalgiázniuk. Mélyről indultak, és az 1990-es években – az országba ömlő EU-pénzeknek köszönhetően – még ők voltak az unió csodagyerekei, példamutatóan gyors növekedést felmutatva. De ez már olyan távolinak tűnik, mint a gyarmati múlt: a gazdaság tavaly 2,7 százalékot zsugorodott, az idén pedig talán 0,7 százalékkal „gyarapodik”.

Megnehezíti José Sócrates helyzetét, hogy a szocialisták a tavaly őszi választásokon elveszítették a parlamenti többséget, így most kisebbségben kénytelenek kormányozni. Csak remélni lehet, hogy a jobbközép ellenzék is meghallja a BPI portugál bank vezére, Fernando Ulrich nyilatkozatát: „Portugáliát figyelmeztették a kockázatokra. Csak ha felelőtlenek vagyunk, és nem teszünk semmit, juthatunk oda, mint Görögország.”