Igaz, újdonság, hogy a doktrína fenyegetésként nevezi meg a NATO eddigi és további – akár Ukrajnát és Grúziát is érintő – bővítését. A 2000-ben elfogadott legutóbbi dokumentum konkrét szervezeteket nem említett meg veszélyforrásként.

– Sokkal fontosabb azonban, hogy nincs a doktrínában szó „megelőző atomcsapásról”, noha az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára, Nyikolaj Patrusev korábban utalt erre a lehetőségre –mondta lapunknak Viktor Litovkin. Az orosz Nyezaviszimaja Gazeta napilap katonai szakértője szerint az a kitétel, hogy Moszkva atomfegyvert vethet be, ha az „ország létét veszélyeztető”, hagyományos fegyverekkel végrehajtott katonai támadás éri az országot, nem tekinthető megelőző csapásnak. (A doktrína kizárja azt is, hogy atomfegyvert lokális háborúban vessen be az orosz fél.) – Az is sokatmondó, hogy az Egyesült Államok konkrétan nem szerepel a dokumentumban – véli Litovkin, megjegyezve, hogy közvetve mégis megjelenik, hiszen Moszkva veszélyforrásnak jelölte meg a kelet-európai rakétatelepítési terveket, amelyek mögött Washington áll. Csehés Lengyelország után Románia jelentette be, hogy hajlandó lenne a rakéták fogadására. Dmitrij Medvegyev a bejelentés utáni napon írta alá az állítólag már decemberben megfogalmazott doktrínát. – Azt azért túlzás lenne állítani, hogy az orosz elnök Bukarest miatt hozta nyilvánosságra múlt pénteken a doktrínát – vélte Litovkin, elismerve az egybeesést. – Egy ország katonai doktrínáját hosszú távra, nem alkalmi nyilatkozatok hatása alatt készítik – mondta. A szakértő kiemeli, hogy miközben a NATO veszélyforrás, a dokumentum szerint ugyanakkor nélkülözhetetlen partner is a béke megóvásában. – Ez a realitás, még ha látszólag ellentmondás is. A két félnek közös érdekeik vannak, ami Afganisztánt, a terrorizmust, vagy éppen az atomfegyverek terjedését illeti.

Litovkin szerint a START–1-et követő újabb szerződés – amelynek aláírása harmadik hónapja húzódik – nem áll szoros összefüggésben a katonai doktrínával. – Mindkettő a békét célozza meg, ám míg a doktrína általános útmutató, addig a leszerelési szerződés konkrét számokról, dátumokról, kötelezettségekről szól –mondta Litovkin, hozzátéve, hogy a nézeteltéréseket nem a doktrína okozza. – Ne felejtsük el, hogy orosz atombombák csak orosz területen vannak, míg az Egyesült Államoknak külföldön, Európában is vannak tömegpusztító fegyverei. Moszkva esetében a külvilág azonban azt is sokallja, ha a Kola-félszigeten (Finnország fölött) tárol ilyeneket.

Litovkin szerinta doktrínának csekély a belpolitikai jelentősége. – Fél év múlva elfelejtik, csak katonák és szakértők fognak foglalkozni vele, elvégre természetes, hogy egy katonailag jelentős országnak van ilyen jellegű doktrínája – mondta a szakértő, megjegyezve, hogy a dokumentumon nem látszik, hogy arra Medvegyev, vagy a jelenleg kormányfőként tevékenykedő Vlagyimir Putyin hatott volna jobban. – Igaz azonban, hogy a Medvegyev által meghirdetett katonai reform csak általánosságokban jelenik meg, konkrétumokban ez nem érhető tetten.