Az iráni ellenzék zöldben
Február 11-ét zöld ünneppé varázsoljuk! – biztatják egymást az iráni ellenzékiek különböző internetes fórumokon, utalva a tavaly nyári elnökválasztáson alul maradtMir Hoszein Muszavi kampányának színére, amely azóta az ellenzéki mozgalom színe is lett. Mind Muszavi, mind egy másik reformer elnökjelölt, Mehdi Karubi tüntetéseket hirdettek az iszlám forradalom ma esedékes 31. évfordulójára, ahogy Mahmud Ahmadinezsad elnök is nagygyűlést szervez a teheráni Azadi térre. A tavaly nyári, a választások tisztaságát kifogásoló, majd a decemberi síita asúra ünnepségén folytatódó ellenzéki megmozdulásoktól tartva, az iráni vezetés hetek óta tartóztatja le a „másként gondolkodókat”, potenciális szervezőket. A tüntetések több korábbi résztvevőjét kivégezték. A teheráni teokrácia célkeresztjében elsősorban újságírók – a Riporterek Határok Nélkül szervezet szerint 65 zsurnalisztát tartanak fogva a perzsa államban, ezzel listavezetők – és női szervezetek kerültek.
Az iráni iszlám forradalom öröksége mélyen megosztja a tavalyi elnökválasztás során formát öltött ellenzéket és az iráni vezetést. Karubi levélben fordult az állami tévét felügyelő bizottsághoz, kérvén, ne torzítsák el a forradalom napjainak tényeit, hogy ezzel besározzák az 1979-es forradalomban részt vevő mai ellenzékieket. Muszavi a minap saját honlapján, a Kalemahon közölt interjúban azt mondta, „az iszlám rezsim azt kockáztatja, hogy rosszabb diktatúra válik belőle, mint a sah uralma volt”. Hozzátette: „a vallás köntösébe bújtatott diktatúra a legrosszabb fajta diktatúra”. Kijelentései komoly törésvonalat jelenthetnek, hiszen a „zöld mozgalom” eddig vigyázott arra, hogy az iszlám köztársaság alapjait ne, csak jelenlegi elnökének megválasztását, és a tüntetések vérbe fojtását kérdőjelezze meg.
Mindeközben az ENSZ Biztonsági Tanácsának francia elnöksége sietteti az újabb, Iránt sújtó szankciók elfogadását. De amióta Irán kibújt az alól a nyugati ajánlat alól, hogy az alacsonyan dúsított uránt Oroszországba, illetve Franciaországba szállítsák, hogy ott magasabb fokra dúsítsák, és keddtől maga dúsítja az uránt 20 százalékosra (amely elvileg megnyithatja az utat az atomfegyver alapjaihoz) Washington mellett már Moszkva is a kritikusok között van. Az Obama-adminsztráció olyan szankciók kidolgozásán ügyködik, amelyek elsősorban a gazdaságilag is meghatározó Forradalmi Gárdát sújtják Iránban. Washington így kívánja megóvni a lakosságot a büntetőhatástól.
Az iráni olaj-, és gázszektorba hatalmas beruházásokat eszközlő Peking azonban további tárgyalásokat szorgalmaz, és egyelőre nem hajlandó beleegyezni az újabb szankciócsomagba. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a múlt héten arról próbálta meggyőzni kínai kollégáját, Yang Jiechit, hogy egy atomfegyverrel rendelkező Irán felborítja a hatalmi egyensúlyt a Perzsa-öbölben és veszélyeztetheti a Kína számára oly fontos olajszállítmányokat. Ráadásul egy esetleges izraeli megelőző csapás nagymértékben felverné az olaj árát, ami Kínának szintén nem jó.
