Válságban fogant az Európai Bizottság
Krízisben fogant, és válsággal terhelt reformkorba született az új Európai Bizottság, amely az Európai Parlamentben zöld utat kapott kedden. A képviselők 488 igen, 137 nem és 72 tartózkodás mellett szavaztak bizalmat az unió végrehajtó testületének a következő öt évre. Zömmel abban a reményben, hogy a 27 biztos – köztük a magyar Andor László – nemcsak a közösségi szerződéseknek szerez érvényt, hanem hozzájárul a válságkezeléshez és a következő tíz év stratégiájának kimunkálásához.
A lisszaboni szerződés elhúzódó ratifi kációja és a bizottság hivatalba lépésének nagy csúszása miatt e kettős elkötelezettségre most már tényleg nagy szükség lesz. Egyrészt a válság még nem ért véget, és a görög pénzügyi felfordulás vitatható uniós kezelése miatt a piacok az utóbbi napokban nagy nyomás alá helyezték az eurót. Másrészt éppen ezek a jelenségek érlelnek új reformokat, amelyeket azonban óriási viták kísérnek.
E vitákat tükrözi majd az állam- és kormányfők csütörtöki informális találkozója, amelyet a lisszaboni szerződés nyomán megválasztott új elnök, a belga Herman Van Rompuy hívott össze, hogy együtt gondolkodjanak azon a felvetésen: vajon a nemzeti szintekről uniós szintre kellene-e emelni a gazdaságpolitika alakítását? Vitaindító elemzésében Van Rompuy ezt szorgalmazta, mert szerinte másképp nem érhető el az a kétszázalékos gazdasági növekedési ütem, amely esélyt adhat a megszokott életszínvonal megtartására. S éppen a görögök adták az ötletet, mert az Európai Tanács elnöke szerint a görögországi krízis is jelzi: valamely tagállam rossz gazdaságpolitikája milyen hatással lehet a többiek megítélésére.
Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy az unió versenyképességének javításához, növekedési képességének gazdagításához mindenkinek hozzá kellene járulnia. Az újrafogalmazandó célokat valóban be kellene tartani.De be lehet-e tartatni? Erről álmodoztak a soros elnökséget adó spanyolok, ám már nyilvánvaló, hogy büntetésről szó sem lehet, de megszégyenítésről esetleg igen. A csütörtöki csúcs központi témája ennek a bizonyos új, 2020-ig terjedő gazdasági stratégiának a felvázolása lenne, de az elemzők a görögök miatt kialakult pénzpiaci válság kezelését várják.
A görög tét is óriási, de az uniós stratégia még nagyobb. A hosszú távú politikák megfogalmazása mögött jól kirajzolódnak a tagállami érdekek. A tudásalapú, zöld fejlődés ösztönzése, a kutatás-fejlesztési pénzek új elosztása bizonyosan kedvez azoknak, akik ebben jól állnak (például az északiak, a hollandok, a németek, a britek), de nem szükségképpen támogatja az újak felzárkózását. A görög válságból is merítő stratégiai elmélkedés így előrevetíti a 2013 utáni költségvetési időszakról hamarosan meginduló vitát, vagyis az uniós források egyes tagállamok által szorgalmazott alapvető átalakításának szándékát.
Ezért érezte fontosnak Bajnai Gordon kormányfő, hogy a csúcs részvevőihez intézett, lapunk által is olvasott levélben kifejtse: az összehangolt politikákban rejlik az unió jövője. Paradigmaváltásra van szükség, de érvényesülnie kell a mindenki egyért szolidaritási és az egy mindenkiért nemzeti felelősségi elvének is. Azaz reformálni lehet, de megszüntetni nem a létező uniós eszközöket, a kohéziós politikát vagy a közös agrárpolitikát.
Még nagy tartalékokat rejt az egységes belső piac kiteljesítése, s kiterjesztése például az energiapolitikára és -piacra, illetve a közös pénzügyi felügyeleti keret megteremtése. A magyar kormányfő úgy látja, hogy a közös valutát szabályozó rendszer vegyes teljesítményt nyújtott. A stabilitási paktum védernyőt tartott a tagországok fölé a nehéz időkben, ugyanakkor rugalmatlannak bizonyult, mert a különböző országok különböző körülményeit nem tudta figyelembe venni – ezért nem hagyta, hogy a tagországok kiteljesítsék növekedési képességüket.
