Janukovics elnökké válásával ugyanis a mögötte álló Régiók Pártja (PR) - amely ellenzékiként is az ukrán törvényhozás legnagyobb frakcióját adja - megkezdi a koalíciós tárgyalásokat, hogy elmozdítsa a kormányfői
székből Timosenkót. A PR-nél lapunknak már korábban jelezték: „nem hivatalos konzultációk" folynak a BJUT
több képviselőjével, akik lényegében hajlandók volnának átállni az új koalícióhoz, ám a hivatalos tárgyalások csak Janukovics beiktatása után indulnának meg. Erre szakértők szerint néhány napon belül mindenképpen
sor kerül.

A BJUT Timosenko veresége utáni megosztottságát jelzi, hogy míg a kormányfő - aki vasárnap óta többször elhalasztotta a sajtótájékoztatóját - közvetítői útján a választási küzdelem bírósági folytatása mellett érvel, addig a párttól delegált parlamenti alelnök, Nyikolaj Tomenko szerint az eredmény elismerésére van szükség, ami után a BJUT készülhetne az ellenzéki szerepre.

Pedig szemlátomást mind Oroszország, mind az EU átlátható belpolitikai helyzet kialakítását várja Ukrajnától, függetlenül az elnök személyétől.  Moszkva öt éve egyértelműen Janukovics, az EU az akkor Timosenko
támogatta Juscsenko hatalomra jutásában volt érdekelt, mára azonban a 47 milliós ország keleti és nyugati szomszédjai egyformán elfogadnák mindkét jelöltet. Az elmúlt öt évben ugyanis egyértelművé vált, hogy Janukovics nem „Oroszország meghosszabbított karja" és Timosenko sem a Nyugat kizárólagos szövetségese:
elvégre Timosenko megállapodott tavaly Moszkvával az Ukrajnába irányuló földgáz áráról, az orosz félnek meglehetősen előnyös - azonban a korábbi nehezen követhető érdekek mentén kialkudott árak helyett
átlátható módon megfogalmazott - feltételekkel. A Kommerszant orosz lap szerint egyébként Moszkvának mostantól még nehezebb is lehet a dolga, mint eddig, mert könnyen lehet, hogy Kijev barátságáért fizetni kell, hiszen Janukovicsnak pénzre van szüksége választási ígéretei teljesítéséhez.

Janukovics viszont nem mondott le az EU-tagság tervéről, és felvetette a Timosenko által kötött ukrán-orosz
gázmegállapodás felülvizsgálatát is, amit Moszkva aligha üdvözöl. Hogy Janukovics maga sem akar közelebb lenni Oroszországhoz, mint az EU-hoz, igazolja az a javaslata is, hogy egy közös, EU-orosz-ukrán  gázkonzorcium jöjjön létre Ukrajnában, biztosítandó az országon áthaladó gázvezetékek működését. Egyelőre Ukrajnán halad át az EU-ba irányuló orosz földgáz java, ami a tranzitdíjjal jelentős bevételt biztosít az  országnak. Janukovics reményei szerint a modernizálással a jelenlegi évi 142 milliárd köbméterről 200-ra lenne növelhető a vezeték kapacitása - tavaly csak 75 milliárd köbméter haladt át az országon - és így feleslegessé
válna az országot elkerülő, orosz érdekeltségű Déli áramlat gázvezeték megépítése. A Gazprom egyelőre nem
kommentálta a javaslatot.

Túl gyorsan sietett Kijev a NATO felé

A narancsos forradalom taktikai hibája volt, hogy a státuszt az első helyre téve fontosabbnak tartotta az atlanti szövetség tagságát, mint az érdemi biztonsági együttműködést – állította a Carnegie Alapítvány által szervezett „kérdezz-felelek”-en Mark Medish, a washingtoni agytröszt szakértője. Viktor Janukovics visszatérése sokkal kevésbé drámai, mint az friss nyugati sajtójelentésekből tűnik – emlékeztet Medish az elnökválasztás kapcsán. „A szoros eredmény tantaluszi kínokat okoz ugyan Julija Timosenkónak, de mivel nincsenek független adatok a csalásokat illetően, nehéz elképzelni, hogyan kerekedhetne felül akár a bíróságon, akár pedig az utcán. Ezzel ellentétben figyelemre méltó viszont – tekintve a hat évvel ezelőtti negatívumokat –, hogy Ukrajna szabad és tisztességes választásokat bonyolított le 2010-ben.” Mark Medish szerint az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak meg kell kétszerezniük erőfeszítései ket az Ukrajnával ápolt hosszú távú kapcsolatokban, elsődlegesen is a kereskedelem bővítésében és a befektetésösztönzésben. Ki kell állniuk a kulcsfontosságú gazdasági reformok mellett is –mondta az elemző. (Washingtoni tudósítónktól)