Csalódnak azok, akik igazi maffiózóarcokat akarnak látni az olaszországi maffiapereken. Gazdag és korrupt papa elkényeztetett gyerekének tűnik a bűnszervezet és a politika öszszefonódásáról mesélő Massimo Ciancimino. Annak a 2002-ben elhunyt palermói első embernek, Don Vitónak a fia, aki a kereszténydemokrata pártnak (Dc) és a Cosa Nostrának is tagja volt.

Kinézeténél is súlyosabbak Ciancimino „junior” kijelentései. Azt állítja, hogy a 2006-ban elfogott Keresztapa, Bernardo Provenzano negyvenéves bujkálását az állam fedezte. A ’92-ben felrobbantott szicíliai ügyészek, Giovanni Falcone és Paolo Borsellino halála után a maffi a 12 pontos paktumot diktált a római kormánynak, és a ’94-ben választást nyert Berlusconi pártja, a Forza Italia (Fi) a Cosa Nostra kreációja volt.

A politikára váltott vállalkozó Berlusconi vagyonát is a szicíliai maffia adta, a Berlusconibirodalom első darabját képező Milano2-lakópark finanszírozásával. Szavai bizonyítására ifjabb Ciancimino egy kézzel írt levelet mutatott: ’94-ben Provenzano arra figyelmeztette az akkor kormányfő Berlusconit, hogy egy tévéadóval tartozik neki.

„Szélhámos! Annyira abszurd, hogy bumerángként csap vissza az én javamra” – reagált Berlusconi, aki az ügyészség időzített bombájának tartja a márciusi tartományi választások előtti újabb maffiavádakat. Az igazságügy-miniszter szerint ez a maffia válasza a bűnszervezettel szemben indított vagyonelkobzásra. Nem hisz Cianciminónak a volt ügyész, Antonio Di Pietro, szerinte veszélyben forog az igazságszolgáltatással együttműködő egykori maffiatagok hitelessége.

„Katasztrófa, ha igaz” – írta a Berlusconival sosem kíméletes La Repubblica ellenzéki napilap. „De kinek higgyünk: egy gyilkosbandának vagy a nép által megválasztott miniszterelnöknek, akinek végre tisztáznia kellene, milyen pénzből kapott szárnyra a hetvenes években?” A szervezett bűnözéssel akaratlanul is együtt élő olasz közvéleményt nem rázta meg a maffi ózó Berlusconi híre. A sohasem bizonyított gyanú kezdettől fogva kíséri.