A transzatlanti perpatvar a SWIFT-rendszer körül alakult ki. A belgiumi székhelyű konzorciumot kétszáz országban tevékenykedő kilencezer bank és pénzügyi vállalkozás üzemelteti a nemzetközi átutalások végrehajtására. Az adatokhoz az amerikai hírszerző ügynökségek titokban hozzáfértek, miután a rendszer központi szervere Virginia államban van. Az európai adatvédelmi aggodalmak hatására az érintett adatokat svájci és hollandiai kiszolgáló egységekre helyezték át, s az információkhoz az USA most már csak megállapodás útján férhet hozzá. A november 30-án, tehát az EP-nek jóval nagyobb beleszólást adó lisszaboni szerződés életbelépése előtt egy nappal megkötött alku február elsejétől lenne hatályos, átmeneti időre, október 30-ig. A következő hónapokban hosszú távú megegyezésre kellene jutni.

Az EP-képviselők ellenérzését az váltotta ki, hogy a tagállamok az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokról nem egyeztettek velük. Sérelmezik, hogy a szerződés aránytalan és a szükségesnél nagyobb betekintést enged a személyes adatokba. Az amerikaiak viszont azt mondják: a megállapodásban rögzítették, milyen adatokat nézhetnek meg az óceán túlpartján, s azokat mennyi ideig őrizhetik.