Régészek a politika szolgálatában
Hiába van jelen minden ásatásuknál kötelezően az Izraeli Műemléki Hivatal régésze, maga a hivatal is kiszolgáltatott az alapítványnak. Pénzhiánynyal küszködnek, s a gazdag Elád szponzorálja őket, amely jelenleg is több mint tíz helyen ásat Jeruzsálemben. A városháza és a Miniszterelnöki Hivatal is partnerük, segítségükkel Sziluánban lebontásra ítéltettek 88 építési engedély nélküli arab házat, hogy régészeti park születhessen helyükön. Az ott élő palesztinoknak a város más, arabok lakta részeiben cseretelket ajánlottak, de kilakoltatásukkal, majd annak bírósági elhalasztásával újabb konfl iktussal sikerült gazdagítaniuk a sok évtizedes palesztin–izraeli viszályt.
Nem sokkal jobb a régészeti tudományosság helyzete onnan néhány méterre a Siratófal mellett sem, ahol a 2000-es ásatásoknál több tucat, iszlám módon eltemetett csontvázat mozdítottak el dokumentáció nélkül. A Siratófal rabbija a zsúfolt női imarészt növelné a régészet és a helyreállítás okán, de ez az ügy is bíróság elé került. Felmerült ugyanis, hogy a 2005-ös földmozgás kárait alaposan eltúlozták, a sérülés kijavítható kb. 50 ezer sékelből (kb. 2,5 millió Ft), tehát nincs szükség a nagyszabású, s hatalmas nemzetközi felháborodást kiváltó átépítésre.
A muszlimok is nemzetivallási szemüvegükön nézik a múltat. A Waqf, a város iszlám hatósága 1999-ben a Templom-hegyen építkezett, ott, ahol a zsidók szerint Ábrahám kis híján feláldozta fiát, Izsákot, s ahol a zsidók két szentélye is állt. Az első i. e. 1000 körül, majd a második, amit i. sz. 70-ben a rómaiak romboltak le. Aztán itt épült fel az Al-Aksza mecset, majd 1999-ben egy föld alatti mecsetet is építettek, több száz teherautónyi törmelék kidobásával. Ezzel sikerült eltüntetni az egykori szentélyek nyomait, melyek puszta létezését sokan tagadják az arab világban. Buldózerrel estek a föld mélyének, ahol az izraeli régészek szerint minden egyes köbcentit fogkefével kellett volna megpucolni. Az archeológusok később a szemétdombokra hordott kupacokon próbálták átnézni a maradványokat, mentették, ami menthető.
A sok ezer éves városban éltek már kánaániták, zsidó törzsek, rómaiak, perzsák, görögök, keresztesek, arabok, jordánok, palesztinok és izraeliek, s ma is igen színes Jeruzsálem etnikai és vallási összetétele. Béke idején egyszerre szólhat a sófár, a templomok harangjai és a müezzin, de a nyugalom csakis a kényes egyensúly, a status quo fenntartásával biztosítható. A vallási fanatikusok ezt szeretnék kibillenteni, és ehhez hívnák segítségül a régészetet.