Mikor szabadul Jason és Michael?
Kedden lesz száz napja, hogy a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet „vendége” Michael Turner és üzlettársa, Jason McGoldrick. Kellemetlen meglepetés érte a két brit férfit, amikor tavaly november elején megérkeztek a Ferihegyi repülőtérre: megbilincselték és a rendőrségre, majd a börtönbe szállították őket. Szülők, ügyvédek, bírók és ügyészek vitáznak arról, indokolt-e azóta is rács mögött tartani a két gyanúsítottat?
A sors iróniája, hogy Michaelt és Jasont az EU egyik büszkeségének számító európai elfogatóparanccsal vették őrizetbe. A 2001. szeptember 11-i merényletek hatására kidolgozott parancs felgyorsítja a kiadatási eljárásokat, így könnyebben bíróság elé lehet állítani valakit abban az uniós tagállamban, ahol a bűncselekményt elkövette. Noha mindezt a súlyosabb bűnökre találták ki, pechükre ráillettek a szabályok a két brit üzletemberre is: az ő magyarországi marketingvállalkozásuk évekkel ezelőtt ment csődbe, és ezzel 134 ügyfelet összesen 18 ezer fonttal (öt és fél millió forinttal) károsítottak meg.
„Büntetőeljárás indult a sértettek feljelentése alapján. Amikor a két brit férfi gyanúsított lett, a rendőrség előterjesztése és az ügyészség indítványa alapján a Pesti Központi Kerületi Bíróság adta ki az európai elfogatóparancsot” –mondta lapunknak Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője. A bíróság megtehette ezt, mert a gyanú üzletszerűen elkövetett csalás volt, amely Magyarországon három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető (az elfogatóparancs legalább egyéves szabadságvesztésnél adható ki).
Mint Skoda Gabriella elmagyarázta, kisebb súlyú bűncselekményről lévén szó, a brit bíróságnak nem is volt mérlegelési jogköre, azaz jóvá kellett hagynia a kiadatást. Más a helyzet például a két kisgyermeket tíz évvel ezelőtt, Leányfalun halálra gázoló ír férfival, aki még mindig Írországban van, és kiadatási tárgyalását a dublini bíróság éppen a múlt héten napolta el.
„Michael Turner és Jason McGoldrick ártatlanok. Félresikerült üzleti vállalkozásban vettek részt, és nem tagadják, hogy 18 ezer fontos kárt okoztak. De ha minden csődbe ment cég vezetőit börtönbe zárnánk, elég sokan ülnének rács mögött” – válaszolta megkeresésünkre Pákay András, a brit gyanúsítottak védőügyvédje.
Hozzátette, hogy a bűnösséget az ügyészségnek kell bizonyítania. Bár a Pesti Központi Kerületi Bíróság nemrég úgy döntött, hogy május 5-ig meghoszszabbítja az előzetes letartóztatást, az ügyvéd szeretné elérni, hogy (legalább óvadék ellenében) helyezzék szabadlábra az ügyfeleit, vagy börtön helyett tartsák őket házi őrizetben.
„Ilyen hosszú időre előzetes letartóztatásba helyezni valakit: ez Nagy-Britanniában elfogadhatatlan lenne” – nyilatkozta lapunknak Mark Turner, Michael Turner édesapja. Meggyőződése, hogy a brit bíróság nem engedélyezte volna a kiadatást, ha tisztában van vele, hogy Magyarországon egyelőre csak nyomozás folyik az ügyben. „A brit bíró is azt tanácsolta Michaelnek és Jasonnak, hogy menjenek Budapestre. Mindenki azt gondolta, hogy ott majd megvádolják őket valamilyen konkrét bűncselekménnyel, bírósági per indul, és legfeljebb egy-két éjszakás fogva tartásnak lesznek kitéve” – mesélte Mark Turner.
Egyetlen dologban a főügyészség szóvivője és a védőügyvéd is egyetért: a félreértést fordítási-értelmezési gondok okozhatták. Emiatt nem lehetett teljesen világos, hogy a két brit üzletembert gyanúsítják vagy vádolják-e a magyar hatóságok. Skoda Gabriella ugyanakkor megjegyezte, hogy az európai elfogatóparancs olyan egységes formanyomtatvány, amelyben vádemelésről szó sincs, és ez a britek előtt sem lehetett titok.
Ám amikor Mark Turner azt mondja, hogy 2010-ben Euró pában erre nincs magyarázat, nemcsak a jogi eljárásra gondol. „Azzal nyugtatgatnak, hogy Michaellel és Jasonnal ugyanúgy bánnak, mint a magyar fogvatartottakkal. Csakhogy ők nem tudnak magyarul, a börtönben pedig senki sem beszél angolul. Még azt sem értik, hogy mire utasítják őket az őrök, akik emiatt kiabálnak velük, de ettől aligha fogják jobban érteni őket” – számolt be a nehézségekről. Michael eddig hiába kérte, hogy a börtönszabályzatot adják oda angolul. Mark Turner közölte: azt sem engedték neki, hogy angol–magyar szótárt vigyen be a fiának.
Az apán kívül a budapesti brit nagykövetség konzuli osztályának munkatársa is rendszeresen meglátogatja a két gyanúsítottat a börtönben. Megkerestük a nagykövetséget, de ott – a konzuli titoktartásra hivatkozva – további részleteket nem akartak elárulni. Annyit hozzáfűztek, hogy „ismerik az érintett két brit állampolgár aggodalmait, amelyeket közöltek a magyar hatóságokkal”.
Vita tárgyát képezi az is, szükség van-e egyáltalán a fogva tartásra? Az ügyészség, illetve a bíróság azzal érvel, hogy fennáll a szökés veszélye, már csak azért is, mert a két britnek nincs bejelentett magyarországi lakóhelye. A védőügyvéd viszont arra emlékeztet, hogy Jason McGoldrick és Michael Turner végig önként vettek részt a kiadatási eljárásban, eljártak a brit bíróságra, és önként jelentek meg a londoni repülőtéren is, hogy Magyarországra utazzanak. Budapesten lakást bérelni pedig igazán nem lenne túl bonyolult.
Ki dönti el ezekután, jó vagy rossz hír-e, hogy az európai elfogatóparancs ma már Magyarországon sem számít ritkaságnak. Az elmúlt egy-két évben megnőtt az itthon kiadott, illetve az ide érkező elfogatóparancsok száma – a kellemetlen tapasztalatokból remélhetőleg mindenki tanul majd.
Az európai elfogatóparancs dióhéjban
Az elfogatóparancs bevezetésével az elítélt bűnözők és a feltételezett bűnelkövetők, akiket valamely EU-tagállamban súlyos bűncselekmény elkövetésével vádolnak, nem találhatnak többé menedéket az unió egy másik tagországában, miközben a bíróságokon hosszadalmas kiadatási eljárás folyik ellenük. A paranccsal az EU bármely országában fogva tartott gyanúsítottat gyorsan bíróság elé lehet állítani abban az államban, ahol a bűncselekményt elkövették. A rendszer a tagállamok közötti bizalomra épül: nyilvánvalóvá teszi, hogy mind a 27 tagország megbízik a többi tagállam jogrendszerének színvonalában.
