Nepál helyzete persze egyedi: a világon itt a legalacsonyabb a fejenkénti ökológiai lábnyom (fél hektár, szemben az Egyesült Államok fejenkénti 9,7 hektárjával), mégis a klímaváltozás által leginkább fenyegetett országok között szerepel. „Míg aMaldív-szigeteket elönti a víz, addig mi elolvadunk” – fogalmazott egy kormányhivatalnok a Himalájára váró ökológiai veszélyre utalva.

Nepál energiatakarékosságára nincs más recept, mint az odafi gyelés. A tehén után összeszedik a trágyát és azzal gyújtanak be, a gyerek füzetének lapjaiba sült zöldséget csomagolnak, a vastagabb kartonból tányér vagy kis kanál készül, amellyel a rizst a szánkba lapátolhatjuk. Szinte semmit sem dobnak ki, vagy amit igen, azt elégetik.

Sok új nyugati újítás virágzik itt, a trópusokon, ahol az adottságok jobban megfelelnek alkalmazásukhoz: a nap sugarait összegyűjtő, hatalmas parabolához hasonlító vízmelegítők, vagy a tehéntrágyát metánná alakító, roppant egyszerű berendezés, de a fekete csövek rendszeréből álló panelek is roppant hatékonyan állítanak elő meleg vizet.

Mindez nem mond ellent annak, hogy a fejlődő országok is nagyban hozzájárulnak a környezetszennyezéshez elsietett fejlődésükkel. Mivel nincs rá fedezet, szabályozás, vagy az megkerülhető, roppant szennyező megoldásokba botlik az ember. A benzinbe, hogy olcsóbb legyen, kerozint kevernek, a szennyezés nem számít, a festékgyárak és más kémiai üzemek egyenesen a folyókba engedik szennyüket. Sok kis ökológiai katasztrófa, melyeket a haladás iránti vágy szül. Nem lehet az itteniek szemére róni azt, hogy a Nyugat és elsősorban a Hollywood által diktált, mindig csillogó képek után kapkodnak, akarnak autót, mobiltelefont, hűtőt. Vagy „csak” jobb egészségellátást, utakat a hegyek belsejébe, hogy ne egy héten át kelljen menetelni a legközelebb kórházig, és hogy végre ne Nepál vezesse már a korai gyermekhalálozások ázsiai listáját.

A koppenhágai találkozó alatt ismertté vált dán dokumentum innen tekintve éppen ezért roppant cinikus álláspontot sugall, és az itteniek szemében a kolonializmus továbbélését jelenti. Az USA, az Egyesült Királyság és Dánia javaslata kétszer akkora szén-dioxid-kibocsátást engedne meg a fejlett országok minden egyes lakójának 2050-ben, mint a fejlődő országokban élőknek.

A dán dokumentumhoz hasonló megoldások olyanok, mintha magas lóról tagadnák meg a fejlődést számunkra, és a fejlett Nyugat ezt addig nem teheti meg, amíg maga nem fog vissza őrült fogyasztásából – írja a Kathmandu Post véleményrovata. A fejlődő országok éppen ezért kérik azt, hogy a nagyhatalmak osszák meg velük a környezetvédőnek számító technológiákat. A Nyugat által a fejlődő országoknak végül odaígért évi 10 milliárd dollárnyi technikai segítség pedig csupán lelkiismeret-könnyítésként odavetett összeg – vélekednek a helyiek.