A két ország 2006-ban életre hívott, a közös történelmet kutató bizottságának most kiadott jelentésében az áldozatok számával kapcsolatban azonban már nincs egyetértés, kihagyták a hidegháború és a két ország területi vitáinak taglalását, valamint kínai kérésre nem tettek említést az 1989-es Tiananmen téri eseményekről sem. A közel hatszáz oldalas anyag jelentése inkább szimbolikus: Peking és Tokió egyre komolyabban veszik a második világháború utáni német–francia viszonyra emlékeztető együttműködést.

Olyannyira, hogy a szigetországot kormányzó Japán Demokrata Párt erős embere, az „árnyéksógunnak” is hívott Ozava Icsiro pártfőtitkár tavaly decemberben hatalmas, közel hatszázötven fős delegációval, öt repülővel, száznegyven parlamenti képviselővel érkezett Pekingbe, és fogadta őket Hu Jintao elnök is. Cserébe pedig rendkívüli császári audienciát kapott a Japánba látogató Xi Jinping kínai alelnök, amely szakítást jelentett a protokoll hagyományával, miszerint legalább egy hónappal előre kell kérvényezni a találkozót a császárral.

A saját múltjával csak lassan és nehézkesen szembenéző szigetországban nagy vitát váltott ki, hogy politikai célokra – jelen esetben a kínai–japán kapcsolatok javítására – használták fel Akihitót. A legújabb hír szerint pedig Hatojama Jukio japán miniszterelnök még az idén ellátogatna Nankingba, hogy bocsánatot kérjen Japán múltjáért.

Miközben a jelek szerint javul a világ második és harmadik számú gazdasága, Japán és Kína viszonya, újabban, főleg az Okinaván található amerikai katonai bázisok áthelyezésével kapcsolatban nézeteltérések vannakWashington és Tokió között. Amerika így aggódva figyelheti, hogy Peking megtalálta a közös hangot a tavaly ősszel hivatalba lépett új japán kormánnyal. Washingtonban ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy a gesztusokkal teletűzdelt Kína–Japán viszonyban azért számos az elvarratlan szál még: így nem rendezett például a két ország területi vitája a Kelet-kínai tenger azon gázmezőit illetően, ahonnan évente egymilliárd köbméternyi gázt lehet kinyerni.