Első látásra jó üzletnek hangzik: mindössze két és félmillió eurós „befektetéssel” akár százmillió euróval is gazdagodhatna a német költségvetés.

Egy ismeretlen sétált be a minap a wuppertali adóhatóságra, hogy felajánlja: két és fél millió euróért eladna egy német állampolgárok svájci számlaadatait tartalmazó CD-t. Ezen állítólag 1500 olyan németről vannak információk, akik adócsalást követtek el. Öt nevet szúrópróbaszerűen ellenőriztek is a listáról, és kiderült: egymillió eurót máris be lehetne hajtani rajtuk. Némi számolgatás után a német pénzügyminisztériumban arra jutottak, hogy 100-200 millió euró közti összeg folyhatna be a svájci számlák tulajdonosaitól. A Financial Times Deutschland információi szerint az informátor a HSBC brit bank genfi leányvállalatának korábbi informatikusa, ám az érintett ezt később cáfolta. A vita azonnal kirobbant Berlinben arról, hogy mi előrébbvaló: az adócsalás elleni harc vagy az adattolvajlás elítélése? Jogtalanul szerzett információ bevethető-e egy jogsértés feltárására?

Angela Merkel kancellár tegnap délután már félreérthetetlenül arról beszélt, hogy meg kell szerezni az adatokat, „hiszen minden józan ember tudja: az adócsalókat felelősségre kell vonni”. Ám pártjában, a Kereszténydemokrata Unióban (CDU) nem mindenki osztja a kancellár véleményét. Mostantól már a tolvajoknak is pénz jár? – aggódik egyik párttársa, aki az adattolvajlás ipari méretűvé duzzadásától tart.

Megosztott a koalíciós partner szabad demokrata párt (FDP) is: szerintük a bűnözőkkel – és ilyen az adattolvaj is –semmiképpen sem szabad üzletelni, mások pedig egyenesen a magánszféra megsértését látják az ügyben. Nem szabad persze elfelejteni, hogy az FDP ma is a vagyonos emberek pártja Németországban – figyelmeztetnek rosszmájúan az ellenzékiek –, így nem véletlenül aggódnak a svájci számlák anonimitása miatt.

Mély torok? A német sajtó szerint a HSBC genfi leányvállalatától származnak a titkos számlaadatok

Az ellenzéki szociáldemokraták és a zöldek álláspontja – miképp a német társadalom 80 százalékának véleménye – egyértelmű: miért ne fizetne az állam egy informátornak bankügyben, amikor ennél sokkal veszélyesebb bűncselekmények esetében is megteszi? – veti fel Renate Künast, a zöldek vezetője. Mások is utalnak arra, hogy nem egy bűnözőt engednek futni – világszerte – a hatóságok, amiért terhelő vallomást tesz társaira. Vagyis egyáltalán nem ördögtől való az információkért fizetni. A német kormány egyik gazdasági tanácsadója pedig egyenesen úgy véli: meg kell venni az adatokat, ha másért nem, hát azért, hogy ez elrettentésül szolgáljon a jövő adóelkerülőinek. Talán egy ilyen leleplezés után kétszer is meggondolják, hogy kimenekítsék-e a pénzüket külföldi számlákra.

Igaz, az elrettentés eddig nemigen működött. Két évvel ezelőtt a német kormány – akkor a hírszerzés – kötött már üzletet hasonló ügyben. Az úgynevezett Liechtensteinügyben, 2008 februárjában ötmillió eurót fizettek ezer adócsaló adataiért. A nyomok akkor a liechtensteini LGT bankba vezettek, és a botránynak áldozatul esett Klaus Zumwinkel, a német posta vezére is, akit felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek közel egymillió eurónyi adóelkerülés miatt. (Valójában leadózott jövedelmét fektette be liechtensteini alapítványokba, ám az így fialtatott pénz után kerülte meg az adót.) Több mint 400 esetben még ma is folyik a nyomozás, a gyanúsítottak az államkaszszába utólagosan több mint 100 millió eurót fizettek be.

Az ügy most ha lehet, még kínosabb, hiszen a szálak ezúttal egy saját érdekeit jóval vehemensebben védő országba, Svájcba vezetnek. A svájci televízió már azt is tudni véli, hogy az érintett számlákat az UBS bankban vezetik. Bern viszont közölte, ők nem nyújtanak segítséget, mert a lopott bankadatok megvásárlása náluk törvénybe ütköző cselekedet. A nyilatkozatháború máris megkezdődött: Doris Leuthard svájci elnök asszony arról beszélt, hogy „elég nehéz helyzetet teremt, amikor egy jogállam jogtalanul szerzett adatokat használ”, míg a svájci védelmi miniszter azzal fenyegetőzött, hogy igencsak megrendülne a bizalma Németországban, ha kiderülne, hogy még fizet is a lopott információkért.

A svájciak egyébként egy csatát már megnyertek: az FTD úgy tudja, hogy a németeknek most adatokat áruló genfi informatikus, Hervé Falciani tavaly nyáron már a francia adóhatóságnak is küldött egy hasonló CD-t, aminek tanulmányozása után Párizs több ezer eljárást indított saját adócsalói ellen. Svájc akkor is élesen tiltakozott, és felháborodva követelte vissza az adatokat – sikerrel. Bern egyelőre addig hajlandó elmenni, hogy „nem akar a jövőben adóparadicsom lenni”, legális információcserére kész, ám a banktitok még mindig szent.