Több száz fő dolgozik majd az EKSZ brüsszeli központjában, amelynek saját épülete is lesz, és leginkább egy külügyminisztériumra hasonlít. – Amikor szóba kerülnek az Európai Unió intézményei, ezentúl eggyel többet kell felsorolnunk – hangsúlyozta lapunknak Iván Gábor, hogy a külügyi szolgálat nagyon is létező dolog. A tervek szerint április végéig elfogadják az EKSZ-t létrehozó tanácsi határozatot: a jogilag ezzel már létező szervezet feltöltéséhez persze idő kell, de a 2011 első felében esedékes magyar EU-elnökség idején a szolgálat már működőképes lesz.

Ha minden jól megy, a kelet-közép-európaiak jelenléte is erősödik majd az EU külpolitikai szerepét megjelenítő intézményben. Merthogy bekerülni két alapelv mentén lehet: hozzáértés és földrajzi egyensúly. A külügyi szolgálat munkatársainak egyharmada az Európai Bizottságtól, egyharmada a tanács főtitkárságáról érkezik majd, egyharmad részben pedig a tagállamok diplomatái lesznek. Egységesebb külpolitikai megjelenést és erősebb érdekérvényesítést biztosítani az EU-nak – íme a rájuk váró fő feladatok. Azért is hozta létre Ashton a tanácsadó testületet, hogy megszerezze a tagországok támogatását. Amikor konkrétumokról esik szó, máris tesztelni tudja, milyen a hangulat, és melyik ötletet hogyan fogadják a fővárosokban.

Bár Iván az egyetlen kelet-közép-európai az előkészítő testületben, ez nem az új tagállamokkal szembeni ellenérzést tükrözi. – Inkább azt, hogy a kül- és biztonságpolitikában az újak alulreprezentáltak – mondta Iván, aki már két évtizede foglalkozik uniós ügyekkel. Most azonban elsősorban a nemzetiségének köszönheti, hogy beválasztották a brüszszeli grémiumba. Januárban indult ugyanis a spanyol–belga–magyar hármas EU-elnökség, és a fő döntéshozó szervben, a tanácsban arról állapodtak meg, hogy mindhárom tagország nagykövete ott legyen az Ashton-féle bizottságban.