'Természetes, ha egy fiatal dzsihadista lesz'
Mosolyog és lágyan beszél, meggyőződéssel, de szerényen. Al-Bahri (mozgalmi nevén Abu Dzsandal) 1972-ben született Jemenben, de Szaúd-Arábiában nőtt fel, ahol annak idején apja dolgozott.
A sivatagi királyságban magától értetődik a vallásos környezet. Így Nasszer al-Bahri szerint nem volt meglepő, hogy Szaúd-Arábiában társaival egy idő után nemcsak az iszlámról, hanem a muzulmánok ellen, többek közt Palesztinában elkövetett bűntettekről beszélgettek egyre többet.
– Egy fiatalembernek természetes, hogy felgyülemlik benne a düh, és csatlakozik a dzsihádhoz – mondja, megkerülve, hogy hosszasan elemezzük, miért is választotta az egyetem után a harcmezőt. A kilencvenes évek közepén a mecsetben péntekenként egyre többet hallott egy kis európai térségről, ahol muzulmánokat mészárolnak le. Azt is hallotta, hogy arab mudzsahedek készülnek Boszniába, így csatlakozott hozzájuk. Zenica mellett töltött egy évet, ahol főként a harcostársai táborát őrizte.
Aztán 1996-ban megtudta, hogy az al-Kaida – e nevet 1989-ben ismerte meg – Szomáliában készül harcolni az Egyesült Államok ellen. Al-Bahri ma is szenvedéllyel gyűlöli az USA-t.
– Amerika a kígyó feje. Ő minden gonosz forrása – mondja rezzenéstelen arccal. Hiába utalok Koszovóba, egy muszlimok lakta államba, mely az Egyesült Államoknak köszöni létét, Al-Bahri hajthatatlan. – A boszniai muzulmánokat viszont cserbenhagyta Amerika – jön a riposzt. – Az Egyesült Államok története csupa erőszak: először az indiánok, majd a feketék ellen és így tovább. Az amerikaiaknak a génjeikben van az erőszak. Az európai bűnözőket mind áttelepítették az új kontinensre – mondja Al-Bahri olvasmányaira hivatkozva, és már nem próbálok vitatkozni, amikor ahhoz érünk, hogy ráadásul az Egyesült Államok Izrael feltétlen szövetségese. Európára viszont nem neheztel Al-Bahri, talán csak a kedvünkért. Azt mondja, Európa és az iszlám világ között mindig is létezett egy természetes megértés, és lehetséges a párbeszéd.
Szomáliában hat hónapot töltött, majd Tádzsikisztánba indult, hogy csatlakozzon az al-Kaida magjához. Itt találkozott a „Sejkkel”. Oszama bin Ladennel első találkozásukkor a muszlimok elnyomásáról, és a szent helyek felszabadításáról beszélgettek. Al-Bahri éppen vissza akart térni Jemenbe, hogy megházasodjon, amikor Bin Laden meggyőzte: legalább vegyen részt a kiképzésen. Al-Bahri az al-Kaida afganisztáni Hoszt tartományban található táborában lett valódi katona. Bin Laden aztán 1997-ben megbízta azzal, hogy legyen 15 fős elit testőrségének tagja. Al-Bahri azt mondja, ezek után úgy éltek, mint egy nagy család. Ha a „Sejk” mozdult, mind a tizenöten vele tartottak, de csak anynyian. Megpakolták Kalasnyikovokkal, vállról indítható rakétákkal a „hétköznapi” terepjáróikat, és indulás.
– A Sejk nagyon éles eszű ember. Tíz perc alatt felmér, beléd lát, tudja, ki vagy, és aszerint beszél hozzád.Nagyonmeggyőző. Ugyanakkor sosem titkol el semmit – mondja Al-Bahri, de érezhetően csínján bánik a Bin Ladenről szerzett ismeretekkel. A négy év alatt, amíg Bin Laden mellett volt, többször próbálták megölni a Sejket, Al-Bahri meg is sérült a lábán. Még most is csillog a szeme, amikor felidézi, hogy egyszer Kandahárban három iraki és két, az emirátusokból származó kémet kaptak el 72 órával azután, hogy azok megérkeztek Afganisztánba, és végezni akartak Bin Ladennel. Biztos benne, hogy a merénylőket az ameri kaiak bérelték fel.
Al-Bahri szerint Bin Ladennek nagyon jó volt a viszonya Omar mollával, a tálibok félszemű vezetőjével. Úgy emlékszik, Omar molla Afganisztán védelmi miniszterének szerette volna megtenni az arab sejket. Míg Bin Laden mellett szolgált, Al-Bahri rengeteg arabot s más nemzetiségű dzsihadistát látott Afganisztánban: szerte a világból tízezren gyűltek össze a Sejk vezénylete alatt. Bin Laden azonban nem csak ideológiailag nyújtott irányítást a mudzsahedeknek. Al-Bahri azt mondja, Bin Laden maga is vezetett csatát: kétszer akadályozta meg Kabul elestét.
A testőr 2000-ben visszatért Jemenbe, mert a felesége beteg lett. Negyedik hónapja volt otthon, amikor a USS Cole amerikai hadihajó elleni támadás miatt elindult letartóztatási hullámban ő is fennakadt. Bebörtönözték, majd 2001. szeptember 11-e után az FBI „vette kezelésbe”. Mindenesetre a jemeni kormány többszöri kérés ellenére sem adta ki az Egyesült Államoknak, és összesen két évet ült börtönben. Szabadulása óta nem hagyhatja el a fővárost, és havonta jelentkeznie kell a rendőrségen. Nehezen talált munkát, de ma már marketinget tanít egy helyi iskolában. Reméli, hamarosan az egyetemen is oktathat.
Azt mondja, a mudzsahedek fiatalabb generációja egészen más. Ő elítéli a civilek meggyilkolását, csak az amerikai katonai célpontokat tartja legitimnek. – Mi még szemtől szembe harcoltunk a szerbekkel Boszniában, az etiópokkal Szomáliában. A fiatalok sokkal szélsőségesebbek, nekik már a jemeni, a szaúdi kormányok a célpontjaik. A civileket sem kímélik. Ha igazi dzsihadista akarsz lenni, harcolj katonákkal! – tanácsolja.
Al-Bahri nem bánt meg semmit. Szerinte az al-Kaida nagyon sikeres – kiemelve a hoszti öngyilkos merényletet, amelyben hét CIA-ügynök meghalt, és a decemberi repülőgépmerénylet-kísérletet. Nem vágyik viszsza, de ha amerikai csapatok jemeni földre lépnek, harcolni fog ellenük. Ám most három lánya és két fia felnevelésére koncentrál.
