A szokásosnál korábban fejezte be az órát a Bostoni Egyetemen, hogy még támogathasson egy sztrájkot; a diákjait is elhívta erre. Baloldali revizionista történészprofesszor volt és egyben radikális aktivista - e kettőt egyesítette a konzervatív egyetemi elnökével vívott szabályos személyi háborújában is. Amúgy a tényleges háborúkat ellenezte, így az irakit is, Barack Obamában pedig azért nem csalódott, mert nem nézett ki sokat belőle.

Oktatóként a legismertebb műve az amerikai történelemszemléletre érdemi hatást gyakorolt, ma is évi százezer példányban elkapkodott Az Egyesült Államok népi története, még 1980-ból. Ebben békaperspektívából, a margóra szorítottak, az indiánok, a rabszolgák, a nők, az afroamerikaiak szemszögéből láttatta Amerikát – mert úgy vélte, Vietnam és a Watergate-botrány dacára is alapvetően „az ország nacionalista dicsőítésében” merültek ki a korabeli tankönyvek. Intellectuel engagé, a Sartre-i értelemben vett „elkötelezett értelmiségi” volt, mivel – ahogy emlékiratainak címe is kifejezi – Mozgó vonaton nem lehet semlegesnek maradni.