Ráfaragtak a sörözgetők is. A The New York Times magazinja ezt így eleveníti fel: a parancsnoki posztot még alig átvett McChrystal hajvágásra igyekezve vágott át a kabuli főhadiszállás udvarán, amikor meglátta az udvaron poharazgató katonákat. Ekkor még csak elítélő pillantásban volt részük, de mikor visszatérésekor még mindig ott voltak, a tábornok nem állta meg, hogy hozzájuk ne szóljon: „Jó napot, Stan McChrystal vagyok. Valami gond van az irodájukkal?” Hat hét múlva kitiltotta a szeszes italokat a bázisról.

Az ilyen embertől azt várjuk, önmagával is legyen ilyen szigorú. Nos, a legbefolyásosabb amerikai külpolitikai agytröszt, a Külkapcsolatok Tanácsa New York-i székházában – ahol katonai ösztöndíjasként eltöltött egy évet – ma is úgy emlékeznek a filoszok és megmondóemberek a szűkszavú katonára, mint akinek nem kellett a metrójegy: 19 kilométert lekocogva érkezett minden reggel. – Én voltam a legjobb futó a Fort Stewart-i bázison. De csak addig, amíg Stan meg nem érkezett – idézi fel mostani közvetlen főnöke, David Petraeus tábornok, a középső parancsonkság feje. Napi négy-öt óra alvással beéri, és azon kevés egyenruhás egyikének tartják, akiket nemcsak a népszerű irodalom, hanem a magaskultúra, például Shakespeare is érdekel.

A katonai dinasztiába született 55 éves McChrystal már az amerikai hadsereg Vietnam utáni arca. Egy évvel az ottani kivonulás után végzett a West Point-i katonai akadémián. Hírszerzőként megjárta Dél-Koreát, és ott volt az első öbölháborúban. Később Irakban a hadsereg legtitkosabb egysége, a 6-26-os akciócsoport parancsnoka volt, és Abu Muszab az-Zarkavi, az al-Kaida ottani főnökének likvidálása tette ismertté.

–Huszonnégyhónap alattvilágossá kell válnia: mi vagyunk az erősebbek, és a dolgok a jó irányban mennek. Ez nem választás kérdése – mondta Afganisztánról, még az ősszel.

Stanley A.McChrystal