Egy autószerelő és egy egészségügyi dolgozó legkisebb gyermekeként Kässmann azzal „törte be az ablaküveget”, hogy karácsonyi-újévi prédikációiban alaposan leszedte a keresztvizet Németország afganisztáni szerepvállalásáról. –Egy keresztény számára nincs igazságos háború. A háború béke helyett szenvedést és halált hoz – hangoztatta Kässmann, akinek személyében először került nő a 25 millió német lutheránust és és reformátust tömörítő egyház élére.

A hannoveri tartományi püspöki posztot is betöltő teológus az első meghatározó német egyházi vezető, aki nyíltan bírálja a szövetségi köztársaság afganisztáni szerepvállalását. A szókimondó asszony érzékeny pontra tapintott rá.

A német politikusok többsége sokáig azt próbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy a Bundeswehrt kutakat fúrni, utakat és iskolákat építeni küldték a Hindukushoz. A múlt szeptemberi, sok civil áldozatot is követelő kunduzi légi csapás azonban véget vetett a mellébeszélésnek. Karl-Theodor zu Guttenberg védelmi miniszter elismerte: a több mint négyezer német katona háborús körülmények közepette szolgál, a Bundeswehr egységei részt vesznek a tálibok „célzott likvidálásában”.

A „hangos püspöknő” sosem kerülte ki a konfliktusokat. Nekiment a Vatikánnak is, amiért az szerinte rugalmatlan álláspontot képvisel az (AIDS elleni küzdelemben hasznos) óvszerhasználat ügyében. A négygyermekes anya elkötelezett híve a szélsőjobboldal és az „újbarna eszmék” elleni következetes fellépésnek. Öntudatos nőként felvállalja magánéleti problémáit, így azt, hogy milyen testi-lelki megpróbáltatást okozott neki a válása és a mellrákja. Gyakran szörnyű fájdalmak, kétségek kínozták, de sosem adta fel. Ahogy meggyilkolt példaképe sem.

Margot Kässmann