A szakszervezetek válaszoltak: szó sem lehet arról, hogy az összeget a nyugdíjakból adják a fiataloknak. Ráadásul, mint az olasz sajtó kiderítette, Brunettának is a mama vetette meg az ágyát harmincéves koráig.

Maria 32 éves, egy római fodrászüzletben dolgozik. Borravalóval havi 1200 eurót (325 ezer forintot) keres. Három nővérével együtt a szüleivel él, amíg férjhez nem megy, és lakást nem vesznek neki.

Bamboccioninak, azaz éretlen óriásbébiknek nevezte a diploma utáni olasz generációt még 2007-ben Tommaso Padoa-Schioppa pénzügyminiszter, aki akkor évi ezereurós adókedvezményt ígért, ha saját lábra állnak. – Napi egy doboz cigire sem elég – számolgatta az Alitaliánál dolgozó Giovanni. Negyven felett is hetvenéves szüleivel él. –Apám vett lakást, de kiadom. Egész nap dolgozom, aludni járok haza, mindegy, hova. Félreteszek, megvettem álmaim motorját, és a barátnőmmel most voltam Indiában. Nősülés? Majd ha biztos lesz az állásom – mondja.

– Minek költsek 800 eurólakbért szoba-konyhára? És ha férj nélkül egyedül élek, rossz szemmel néznek rám – összegezte a szingli fodrásznő Maria az otthonról csak a házasságkötéskor elköltöző olaszok gondolatait. Ma ők alkotják a korcsoport 43 százalékát, délen azonban ez az arány 57 százalék.

A magyar harmincas menedzsereknek és negyvenes elváltaknak szokatlan a magukat „ragazzónak”, azaz fiúnak becéző olasz kortársaik életritmusa, de Itáliában 73 éves a kormányfő, az emberek pedig nyolcvanéves korukig élnek. A munkanélküliek 60 százaléka harmincnégy év alatti, a fiatalok 57 százalékának határozott időre kötött szerződése van. Diplomát 27 évesen szereznek, az olasz mamák pedig első gyermeküket harminc felett szülik. A gyes öt hónap.

– Nem pénzkérdés. Lustaság. A mama-papa annyira kényelmes otthont biztosít, hogy nem képesek az asztalra tett spagettitől és a mosott-vasalt ingtől elszakadni. Az olasz harminc-negyvenévesek meggyőződése, hogy hasonlót nem tudnak maguknak megteremteni – elemezték a jelenséget szociológusok. – A család szerepe ma is központi: a házaspárok fele egy kilométeres távolságra él szüleitől – mondta az olasz szokások mindentudó-

ja, az édesapja alatti emeleten lakó Beppe Severgnini újságíró a Bamboccioni: szükség vagy életstílus? című találkozón. Itt elhangzott, hogy a tévében a meccset mamájával néző harmincas a gazdaságnak is jót tesz. Az ingatlanpiacot nem serkenti, de a család az állami szociális hálót helyettesíti.

– Magyarázzák a bizonyítványukat. Az olaszok a mamájuk szoknyájába kapaszkodnak – vélte az itáliai (férfi)társadalmat könyvében kiveséző holland tévétudósító, Pauline Valkenet. – A holland fiú húszévesen boldogan elköltözik otthonról, az én negyvenéves olasz vőlegényem, ha nem ér haza éjfélre, telefonál a mamájának.