Pénzért sem adják az afgán békét
A NATO-tag Törökország immár negyedszer futott neki közvetítő missziójának. A mérsékelt iszlamistának, de egyben Nyugat-barátnak minősített Recep Tayyip Erdogan kormánya arra törekszik, hogy vezető szerepre tegyen szert az iszlám világban. Ott most éppen hiány van olyan politikai erőközpontokban, amelyet az államok többsége követne. A törökök – állítják jól tájékozott források – folyamatosan kapcsolatban állnak a tálib vezetőkkel. Eközben 1700 török katonát tartanak a közép-ázsiai országban. Megbékélésre, vagy legalább részleges tűzszünetre eddig ők sem tudták rábírni őket.
Immár általános álláspont a nyugati térfélen: a tálibokkal, legalább is egy részükkel, ki kell békülni, be kell vonni őket a hatalomba. Robert Gates amerikai védelmi miniszter szerint ők az „afgán politikai szövedék részei”. A nyugati szövetségesek máris megnyitottak egy egymilliárd dolláros alapot, amelyből fizetnék/megvásárolnák a megbékélésre kész tálib vezéreket/ harcosokat, letelepítésüket, átképzésüket. Hogy lesznek-e ehhez partnerek, nehéz kérdés.
Az afgán kormányellenes felkelés megdöbbentően emlékeztet az elmúlt másfél évszázad függetlenségi harcaira a brit, majd a szovjet invázió és a vazallusok ellen. Azt is tudják a „helyi politikai szövet” ismerői, hogy a törzsi vezetőket és harcosokat legegyszerűbben pénzzel lehet megbékéltetni. Ez eddig nem sikerült. Egyik szóvivőjük szerint, mivel épp megvásárolni igyekeznek őket, azt demonstrálják: a tálibok nem eladók.
A tálib lázadásnak globális iszlamista vetülete is van. Omar molla emberei valamilyen módon az egyetemes Nyugat-ellenes tábor, az al-Kaida terrorhálózat részei. Hamid Karzai afgán elnök azt szabja feltételül, hogy a tálibok szakítsanak az al-Kaidával és hagyjanak fel a harccal, a terrorral. Akkor bevenné őket a hatalomba.
A katonai műveletek kudarcának egyik oka, az ellentmondásos afgán–pakisztáni viszony. Karzai azt gyanítja – feltehetően nem alaptalanul –, hogy a pakisztáni titkosszolgálat a mai napig támogatja a határ afgán oldalán ténykedő harcosokat. Miközben a pakisztáni hadsereg harcol a szintén pastu nemzetiségű pakisztáni tálibokkal. (Őket India, vagy talán Kabul pénzeli – vélik Iszlámábádban.) A két állam között az ellenségeskedést nehéz csökkenteni, miközben mindkettő az USA szövetségese. Az amerikaiak most komplex stratégiát hirdettek. Harminchétezer fővel megnövelik a csapatok létszámát, s eközben próbálkoznak a kapcsolatteremtésre a megbékélésre alkalmasnak tartott vezetőkkel. Az első lépés az lehetne, ha például Omár mollát és néhány más tálib vezetőt levennék az ENSZ feketelistájáról. Elerjedt a hír, hogy a tálib vezér felszólította embereit, mutassanak kedvezőbb arcot a világnak. Így megengedték az általuk ellenőrzött területeken, hogy az UNICEF oltson gyermekbénulás ellen.
A közvetítésre sok jelentkező van. Eredményt nem látni, s nem világos mire akarja használni Stanley McChrystal tábornok, az afganisztáni amerikai főparancsnok alaposan megnövelt seregét. Szerinte a tálibokat a végtelenségig gyilkolhatják, a számuk ugyanis nem véges. És még hozzátette, éppen eleget gyilkoltak már Afganisztánban. A béke biztosan olcsóbb, mint a végtelen háborúskodás.
