A moldáv–román viszony a kelet-európai változások és a Szovjetunió széthullása után sosem volt felhőtlen. Tavaly azonban a kapcsolatok még inkább elmérgesedtek, miután a Moldovai Kommunisták Pártja (MKP) a parlamenti választásokba történő beavatkozással vádolta Romániát, kiutasították a román nagykövetet, és vízumkényszert vezettek be a román állampolgárok számára. Vladimir Voronin volt államelnököt különösen bosszantotta, hogy Basescuék kétmillió moldovainak ajánlották fel a román állampolgárságot. Chisinauban e lépésben annak újabb bizonyítékát látták, hogy Románia a két ország egyesülésére törekszik.

Kétségtelen, Románia soha nem mondott le Besszarábiáról, és az 1990 óta nem írt alá Moldovával határegyezményt. A bukaresti külügy célja változatlanul, hogy Moldovában a hivatalos nyelvet ne „moldovainak”, hanem románnak nevezzék. Tavaly azonban sok minden megváltozott: az MKP vereséget szenvedett a választásokon. Az új kormány, amely a Szövetség az Európai Integrációért (SZEI) pártösszefogás támogatásával alakult, egész sor románbarát intézkedést hozott. Eltörölte a román állampolgárok vízumkötelezettségét, meghívta Basescut Chisinauba, s rábólintott az új román nagykövet személyére. Bizottság alakult a kommunizmus „elítélésére”, döntöttek a titkosszolgálati levéltárak megnyitásáról. Tárgyalni kezdtek az EU-val és az Egyesült Államokkal, a cél pedig az uniós partnerség – akár önállóan, akár Romániával egyesülve.

Moszkva és az oroszbarát Tiraszpol mindezt rossz szemmel nézi. Orosz elemzők szerint a Moldovai Köztársaságnak választania kell jelenlegi határai és az európai nyitás között. Más szóval, az integrációért cserében Chisinaunak végleg le kellene mondania Transznisztriáról, azaz a Dnyeszter bal oldalán fekvő területeiről. Vlagyimir Jasztrebcsak, a senki által el nem ismert Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság külügyminisztere sürgette Moszkvát, hogy – valóra váltva Dmitrij Medvegyev orosz elnök ígéretét – megvédi az orosz ajkú lakosságot, s elszántsága demonstrálására újabb egységeket küld Tiraszpolba.