Kemény zsaruból meditáló erdei remete
– Ez ma az életem: az erdő, a természet, a magányosság – mondja Frank Serpico a The New York Times őt nemrég meglátogató riporterének. A találkozó apropója: az exzsaru az emlékiratain dolgozik.
Aligha kell bemutatni az egykori brooklyni rendőrt azoknak, akik – Al Pacinóval a főszerepben – látták az 1973-ban Sidney Lumet rendezésében forgatott Serpicót, vagy olvasták Peter Maas több mint hárommillió példányban elkelt, magyarul is megjelent könyvét.
Az olasz bevándorlók fia az 1970-es évek fordulóján arról vált ismertté, hogy leleplezte a New York-i rendőrséget mélyen átható korrupciót. Flaszterkoptató kopóként Serpico hiába viszolygott például a védelmi pénzeket fedező „megkenésektől”, és tálalt ki a rendőrőrsi vezetőknek, a bürokrácia eltussolta a megvesztegetéseket.
A megtisztuláshoz vezető áttörést az hozta meg, amikor – egy hasonló gondolkodású kollégájával együtt – a The New York Times riporteréhez fordult. A lap 1970 áprilisában címoldalon hozta a sztorit. Az országos nyilvánosságot pedig az, amikor a következő évben tanúvallomást tett a korrupciót felgöngyölítő Knapp-bizottság előtt.
Immár fél fülére süketen, ugyanis – nem sokkal a Times szenzációszámba menő cikke után – fejlövés érte egy drogügylet leleplezésekor. Feltételezések szerint kollégái csalták lépre bosszúból: erre utal az is, hogy nem fedezték a helyszínen.
A rokkantnyugdíját a sikersztoriból származó jogdíjakkal kiegészítő Serpicót ma is gyötrik rémálmok. „Résre nyitom az ajtót, erre az arcomba robban. Vagy hívom a rendőrséget, és vajon kik jönnek ki? Az egykori zsaru-haverjaim, akik gyűlöltek.” Neheztel a testületre, mert „elvették tőlem az állást, amit a legjobban szerettem”.
Megkapta ugyan a rendőrség legnagyobb elismerését, a Becsületérmet, de ünnepség nem volt, „úgy adták át, mint egy doboz cigarettát”. A rendőrmúzeumnak nem kellett egyenruhája és szolgálati revolvere. Ráadásul bajlódhat a memoárral egyedül: a „szellemírók” mit sem érnek. Olyanok, mint társai a tanfolyamon: „gyerekeikről írogató anyukák, akiknek fogalmuk sincs, hogyan szedték be a védelmi pénzeket”.
