Ám sok fiatal, jól képzett kínai számára, akik a Google hűséges használói, a cég távozással való fenyegetése egyáltalán nem vicces. Peking belvárosában és egyetemi kerületében készített interjúink azt mutatták, sokan valóságos aggodalommal tekintenek a Google-térképek, a fordítószolgáltatás, a rajzolószoftver, a tudományos irodalomhoz való hozzáférés, a kereső funkció lehetséges elvesztésére.

„Hogy leszek majd meg a Google nélkül?” – kérdezi Vang Juan juan, 29 éves üzletember, épp távozóban egy vegyesboltból Peking üzleti negyedé ben.

Kína kommunista irányítói régóta próbálják egyensúlyba hozni az internet virágzása és az ezáltal serkentett gazdasági növekedés iránti vágyukat a politikai ellenőrzésre irányuló igényükkel. A Google eltűnése miatti riadalom Peking fiatalabb, jobban képzett, internetjártas polgárai – Kína jövendő elitje – körében mutatja, milyen ingatagnak bizonyulhat ez az egyensúlyozási kísérlet.

A kínai cenzúrával szembeni nyílt kihívással, a Google felkavarta a vitát a kormány állításáról, miszerint a szólásszabadság korlátozása kulcsfontosságú a politikai stabilitás és a vele járó prosperitás miatt. Még ha valószínűtlen is, hogy a Google-lépés bármifajta azonnali fenyegetést jelenthet a kommunista pártra nézve, nyilván valóan nyugtalanítja a kormányt, mondják kínai elemzők.

„A világhálót használó kínaiak átlagéletkora továbbra is nagyon fiatal”, mondja Hu Jong, a Pekingi Egyetem újságíró szakának professzora. „A jövőről van szó és arról, vajon a kormány internetpolitikája akar-e harcolni a jövővel. Ha ez a folyamat folytatódik, egyre több és több ember ébred majd rá, hogy tájékozódási szabadságát korlátozzák és ez a későbbiekben változásokat hozhat minden tekin tetben.”

A Google messze a második helyen van a Baidu, a kínai tartalomkereső mögött, de a becslések szerint a Google 80 millió használója a másik használóival összehasonlítva képzettebb és jobb módú. Felmérések azt mutatják, hogy mintegy kétharmaduknak felsőfokú végzettsége van. Kaiser

Kuo pekingi műszaki tanácsadó szerint ezek „potenciális igen lármás szavazói csoportot” jelentenek.

Egy internetszakértőtől, – aki a kormány megtorlásától tartva ragaszkodott neve elhallgatásához – ezt a véleményt halljuk: „Ezek az emberek belementek az alkuba, hogy meggazdagodhatnak, jó munkájuk lehet, javulhat az életük – de csak ha nem mennek szembe a kommunista párttal. Ha a Google kivonul az országból, kezdhetik feltenni a kérdést: mi a baj az országommal, ahol nem engedik meg, hogy a Google-t használjam?”

„Nem valószínű, hogy az emberek kimennek az utcára”, tette hozzá, „Ám az ügy tovább csökkenti mindannak a legitimitását, amit a kommunista párt tesz. Márpedig a párt nem akarja az eddigieknél még jobban elveszíteni ezt a társadalmi csoportot.”

Másrészt a kínai kormány fél éven át szinte maradéktalanul sikeresen gátolta meg egy 19 milliós régió lakói nak internet-hozzáférését anélkül, hogy érdemi politikai ellenállásba ütközött volna. A nyugati Hszincsiang tartományban a tavaly júliusi, halálos áldozatokat követelő zavargások után elrendelt internetzárlatot csak most kezdik óvatosan feloldani.

Más internethasználók úgy érvelnek, hogy a Google-nak, ha üzleti tevékenységet akart folytatni az országban, tiszteletben kell tartania a kínai kormány politikáját.

„Úgy gondolom, a kormányellenőrzés ezen a területen teljesen ésszerű. Pártunknak meg kell szilárdítania a kormányzást”, mondja Liu Hsziang, a Tsinghua Egyetem gépészmérnökhallgatója.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a Google kivonulásával okozott bármiféle kellemetlenség rövid életű lesz.

„Az internet igencsak nagy”, mondja Vang Quija, egy Peking pénzügyi kerületében dolgozó munkás. „Valami majd átveszi a helyét, igaz?”

Az internet ellenőrzésének szigorítására tett legutóbbi kormányzati erőfeszítések máris megfosztottak egyes kínaiakat bizonyos örömöktől. A pornográfia és a netkalózkodás kiirtásának nevében a kínai hatóságok november óta weboldalak százait tették elérhetetlenné, amelyek filmeket, zeneletöltéseket, videojátékokat és más szórakozást kínáltak.

Li An, a Tsinghua Egyetem végzős hallgatója elmondta: le szokta tölteni a Született feleségek és a Grace klinika epizódjait a BT China által üzemeltetett weboldalakról, amelyek azonban immár elérhetetlenek. „Szeretem az amerikai tévésorozatokat!”, mondja csalódottan az egyetem gyorséttermében, a japán nyelvóra szünetében. A Google elvesztése még sokkal súlyosabban érinti majd őt, hiszen a Google Scholar program révén tölti le a polimerekkel kapcsolatos óráihoz szükséges publikációkat. „Számomra ez szörnyű”, mondja Li.

Egyes diákok úgy gondolják, hogy az internethez való hozzáférés korlátozása a Google kivonulása után is tovább folytatódik majd. Mostanáig a Google a cenzúra elleni harc első vonalában állva, pajzsot tartott a Baidu elé, mondja egy 20 éves, számítógépes mesterszakon tanuló diák a Tsinghua Egyetemen.

„A Google nélkül a Baidut nagyon könnyű lesz manipulálni. Nem akarom ezt a trendet látni”, mondja.

Egy 21 éves építészmérnök-hallgató szerint erős kormányellenes reakció várható. „Ha a Google valóban kivonul, az emberek úgy érzik majd, hogy a kormány túl messzire ment”, hangoztatta ebéd közben az egyetemi étkezdében.

Ám a kérdésre, vajon ez a reagálás arra ösztönzi-e majd a kormányt, hogy enyhítsen politikáján, inkább a sült krumplijára koncentrált. „Ezt igazán nem tudom”, mondta.

(Hszijun Jang, Li Bibo és Nancy Zsao járultak hozzá a cikkhez.)

A cikk 2010. január 17-én jelent meg a The New York Times hasábjain.

Búcsúvirágok a pekingi Google-székháznál?