A német-kanadai kettős állampolgárságú üzletembert akár tizenöt év szabadságvesztésre is ítélhetik, mert az ügyészség szerint több mint 24 millió nyugatnémet márka (több mint 12 millió euró) közvetítői díjat titkolt el az adóhatóság elől, illetve az összeg jelentős részét a fegyverszállítások engedélyezésében tevőleges szerepet játszó politikusok megkenésére használta fel.

Schreibert – jó évtizedes jogi huzavona után – tavaly augusztusban adta ki Kanada Németországnak. A hetvenöt éves férfi többször fenyegetőzött „kipakolással”, de a szenzációs leleplezésekkel eddig adós maradt. Egyesek szerint csak blöfföl, ám mindenesetre biztos, hogy az 1980-as évektől a CDU/ CSU-nak illegálisan, többnyire bőröndökben vagy álnevesített svájci bankszámlákon eljuttatott párttámogatások ügyé ben nagy nevek égették meg magukat. Az 1999-ben kipattant botrány nyomán Kohl lemondott a CDU tiszteletbeli elnöki posztjáról, a német kereszténydemokraták éléről pedig távoznia kellett Wolfgang Schäublénak. Az „affér” nyomán pedig meg nyílt a hatalomba vezető út Angela Merkel előtt.

Az egykori fegyverlobbista augsburgi perében most részletesen beszélt arról, hogy 1991-ben milyen részletekben juttatott 1,4 millió D-Markot a CSU-nak cserében azért, hogy bajor keresztényszociális politikusok erősen megtámogattak azt a több mint 430 millió márkás üzletet. Ennek keretében a Kohlkormány páncélozott szállító harcjárműveket adott el Szaúd-Arábiának. Azt is értésre adta, hogy a több koffert megtöltő kenőpénzekből nemcsak a CDU/ CSU „feketekasszáiba”, hanem a liberális FDP és a szociáldemokraták politikusainak is jutott. Schreiber érezhetően azt próbálja üzenni volt pártfogóinak: ne állítsák be kisstílű szélhámosként. Magát még mindig „amigónak”, olyan „körön belüli” barátnak tartja, akit nem szabad hagyni elsüllyedni az illegális pártpénzek mocsarában.

Választási ígéreteik beváltásaként ünnepelte az FDP és a CSU, hogy hétszázalékos mérsékelt adókulcsot vezetnek be a szállodai szobákra. Most viszont mindkét párt magyarázkodni kényszerül, mert kiderült: az egyik leggazdagabb üzletembernek számító August von Fincktől, a Mövenpick hotelcsoport társtulajdonától milliós nagyságrendben kaptak támogatást. Az adományok legálisak voltak, de a német ellenzéki pártok szerint azt a látszatot keltik, a politikai döntések megvásárolhatóak. (D. A.)