A most nyolcvanéves férfi a lengyelországi Izbicában született. 1943-ban vitték Sobibórba családjával együtt. Szülei, testvére ott pusztultak el. Őt egy ideig még munkára alkalmasnak találták. Amikor több száz fogoly fellázadt, megölt kéttucatnyi őrt és megszökött, Blatt is közöttük volt. A lázadás után a nácik minden sobibóri foglyot megöltek, és igyekeztek eltüntetni a megsemmisítő tábornak a nyomait is. A szovjet csapatok már közeledtek. Blatt túlélte a háborút és az Egyesült Államokba költözött. Megírta a lágerfelkelés történetét, s úgy határozott: minden erejével azon lesz, hogy megőrizze a táborban elpusztított majd’ félmillió lengyel, ukrán, francia és holland zsidó emlékét.

Blatt a müncheni szembesítéskor azt mondta, nem ismeri fel John Demjanjukot. Ezt előre tudta. A varsói Gazeta Wyborczának elmondta, közel hetven év elteltével nem is számított erre. „Apám arcára sem emlékszem, nem hogy az őrére, meg a nevére. De ha Demjanjuk a lágerben szolgált, akkor bizonyosan láttam. Biztos, hogy azt tette, mint a többi őr... Bele akarok nézni az arcába”. Blatt szerint minden piszkos munkát az ukrán őrök végeztek el Sobibórban. Legalább négyszer annyian voltak, mint a német SS-ek, s különös szadizmussal kínozták, gyilkolták a zsidó foglyokat. Ők vitték a transzportokat a gázkamrákhoz is. Sobibór egyetlen feladata a gyilkosság, az emberek megsemmisítése volt – emlékeztet Blatt. És ebben az ukránok – bizonyítékok vannak rá, hogy Demjanjuk ott szolgált – különös buzgalommal vetekrészt. „Azt akarom, hogy tanúskodjék, mondja el, mit látott ő ott és mit csinált.”

A varsói lap munkatársa megkérdezte a túlélőt, nem gondolja-e, hogy a németek a hasonló perekkel áthárítanak a felelősséget magukról tulajdonképpeni áldozataikra, a korábbi ukrán hadifoglyokra? Emlékeztetett a Der Spiegelben megjelent korábbi írásra, amely arról szólt, hogy a holokauszt lebonyolításában a kelet-európaiak lelkesen segítettek a náciknak.

A felkelés után menekülve sokféle lengyellel találkozott – meséli válaszul Blatt. Volt, aki meg akarta ölni, máig testé ben van a golyó. Volt, aki elrejtette, pedig ezért az egész falut felgyújtották volna a nácik. „A felkelés után az erdőben Szasa Peczorski, a vezetőnk összegyűjtötte az életben maradottakat és azt mondta, aki túléli, tanúskodjék a világ előtt arról, ami a táborban történt. Megesküdtem Istennek, ha megengedi, hogy életben maradjak, ezt fogom tenni. Be kell tartanom a szavamat.”

Demjanjuk Münchenben