Kétezer éves kultúrát csodálunk Itáliában, az olasz állam viszont nem egészen másfél évszázados. Egységét 1861. március 17-én kiáltották ki, miután a parlamenti választásokon a 26 millió lakosból 419 ezer szavazott. A főváros Torinó volt, a király II. Viktor Emánuel, akinek hatalmas márvány emlékműve azóta is a római Velence téren áll, és az útikönyvek írógépnek becézik.

„Itália megszületett, most az olaszok következnek”! – hangzott a piemonti miniszterelnök, Massimo D’Azeglio véleménye arról, hogy az olasz csizmának az ezer vörösinges és a Savoyai csapatok általi egyesítése nem volt elég az Alpoktól az Etnáig terjedő ország egységéhez. Túl hosszú az ország. Veszélyben a nemzeti egység – ezt a címet adta 2009-es könyvének a politikus-újságíró Giorgio Ruffolo. Szerinte a szakadár Északi Liga és a maffia uralta Dél-Olaszország autonómiatörekvései éppen nem az egység felé mutatnak.

Garibaldi lovas szobra magasodik Rómában, mellette Türr István tábornoké, de a 2011-es évfordulóra Olaszország alig készül. Az ünneplést szervező bizottság elnöke, a volt államfő Carlo Azeglio Ciampi terv- és pénzhiányra panaszkodik. „Én az olasz egységtől depressziós leszek!” – írta a Corriere della Sera napilapnak küldött levelében a 24 éves torinói történészhallgató Matteo Lazzaro. – A mai Itália nem büszkeséggel, szégyennel tölt el, és semmilyen egységet nem érzek például a nápolyiakkal – foglalta össze érzéseit Matteo.

A felmérések szerint az olasz 18 évesek fele nem tudja, mi lesz 2011-ben, ki az a Garibaldi, vagy ha mégis, nem tartja aktuálisnak az ünneplést. Itáliának focigyőzelemkor vagy pizzaevés közben van nemzettudata. A római Szent János negyed lakosa először idevalósinak mondja magát, utána olasznak. Emlékeztetőül: az 1990-ben Nápolyban játszott Itália–Argentína vb-elődöntőn a helyiek Maradona csapatának szurkoltak. Cserébe a Németország–Argentína döntőn a római stadion közönsége Maradonát (és a nápolyiakat) kifütyülte. 2000-ben Ciampi ráparancsolt az olaszokra: tessék megtanulni a himnuszt. Szégyen, hogy a labdarúgó-válogatott nem tudja énekelni. Azóta a szurkolók is kívülről fújják.

A „két világ hőse”, Garibaldi önkéntes száműzetésben Caprera szigetén hunyta le szemét. Az övé a leggyakoribb utcanév Itáliában, és már 1882-es halála előtt érezte, hogy az országegyesítés csupán erre volt jó. Nevét adta kekszhez, tonhalkonzervhez, és a toszkán szivart is Garibaldi arca reklámozza.