Depresszióban és támadásban Fico
Robert Fico máris önmagát igazolta. Amikor Szájer József, a legnagyobb magyar ellenzéki párt EP-képviselője a brüszszeli meghallgatáskor Maros Sefcovic szlovák biztosjelölttől az egyik, évekkel ezelőtti megnyilvánulását kérte számon, amelyet (több társához hasonlóan) romaellenesnek tartott, a szlovák miniszterelnök nem tett lakatot a szájára:
– A nagymagyar nézeteket valló, soviniszta Fidesz támadása valójában nem a szlovák jelölt, hanem Szlovákia ellen irányul.
Mi azonban nem hagyjuk befeketíteni hazánkat, és azt ajánljuk a magyarországi pártnak, hogy komplexusait a saját országában gyógyítsa, ahol romákat gyilkolnak.
Ugyanilyen élesen bírálta Robert Fico a szlovák ellenzéket, amely szerinte ismét egy gyékényen árul a Magyar Koalíció Pártjával, Orbánék szlovákiai ötödik hadoszlopával. – Ha ne adj’ isten, az ellenzékiek kerülnének hatalomra, talán visszavonnák a nyelvtörvényt, és még bocsánatot is kérnének a magyar államfőtől – harsogta.
Mikulás Dzurinda, a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ) elnöke határozottan válaszolt: – Robert Fico mély depresszióba esett, mert kormánya az utóbbi időben mindent eltolt, amit csak lehetett.
Ideges is, mert a szociálisnak kikiáltott álarca lehullott, és nem maradt más neki, mint a primitív, nacionalista magyarkártya – szögezte le az exminiszterelnök.
A szlovák kormányfő azonban vérszemet kapott a tavalyi elnökválasztás előtti kampánytól, amelyben a magyarveszéllyel való riogatás ismét hatásos fegyvernek bizonyult. Magyarellenes fröcsögéseivel egyúttal a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt hívei közül szeretne minél többet a saját támogatói közé csábítani. Nem riad vissza attól sem, hogy a Fideszt és a Jobbikot összemossa, s ugyanolyan jelzőkkel illesse. Nemzetvédő és harcias szólamaival – nem mellékesen – kabinetjének sokasodó botrányos ügyeiről szeretné elterelni a figyelmet.
Kétségtelen, hogy az elmúlt négy esztendőben (vagyis a jórészt baloldali pozsonyi és budapesti kormányerők regnálása idején) sokat romlottak a két szomszéd ország politikai kapcsolatai, amelyek uniós viszonylatban mostanság a legfeszültebbek közé tartoznak. Tévedés lenne azonban azt állítani, hogy korábban felhőtlen volt a két állam viszonya. Reményteljes hónapok és évek azonban akadtak, Szlovákia önállósodása óta leginkább a jobboldali kabinetek ténykedése idején. Ennek a folyamatnak egyik jelképe a 2001. október 11-én átadott, Esztergomot Párkánnyal összekötő, felújított Mária Valéria híd volt. Orbán Viktor miniszterelnök akkor arról beszélt, hogy az utolsó komppal – amelyen az avatóünnepségre érkezett szlovák partnere, Mikulás Dzu rinda és Günter Verheugen EU-biztos társaságában – véget ért a múlt. Szlovák partnere pedig azt fejtegette, hogy a híd az elkövetkezendő években valóságosan és képletesen is összekapcsolja a két nemzetet és a két szomszéd országot.
Ám az idill nem sokáig tartott. A pozsonyi kabinet elutasította a Fidesz által megalkotott státustörvény szlovákiai alkalmazását. Ezt az álláspontot személyesen Mikulás Dzurinda tolmácsolta 2002 novemberében Budapesten, a magyarországi kormányváltást követően Medgyessy Péternek.
Később mégis sikerült ezt a problémát is kölcsönösen elfogadható kompromisszummal lezárni. Azóta csak informális eszmecseréken és nemzetközi tanácskozások alkalmával találkozott a magyar és a szlovák kormányfő.
Ha azonban a magyar–szlovák kapcsolatok jelenlegi, számos konfliktussal terhelt állapotát összehasonlítjuk az 1998 és 2002 közötti helyzettel, egyértelműen kitűnik: akkor sem volt ugyan problémamentes a két ország viszonya, de Pozsony és Budapest abban az időben igyekezett európai módon, tárgyalások révén rendezni (vagy legalább enyhíteni) a vitatott ügyeket. Nem kampányoltak nacionalista témákkal, és nem tettek sértő vagy félreérthető nyilatkozatokat. Többek között azért sem, mert a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tényezőként híd-, olykor pedig közvetítő szerepet töltött be a két ország kabinetjei között is. Akkor is, amikor Magyarországon balközép kormány került hatalomra. Ezt a sikeres pozíciót leginkább a révkomáromi Selye János Egyetem, az első határon túli, jórészt magyar tannyelvű állami felsőoktatási intézmény megalakulása fémjelzi.
Vajon mi következik ezután? Annyi bizonyos, hogy Robert Fico és a jelenlegi pozsonyi koalíció nem mond le a nacionalista kampányról.
