A rajz szerzője Shooty, a népszerű szlovák karikaturista, akit egyik alkotása miatt tavaly Robert Fico jelentett fel. Személyiségi jogainak állítólagos megsértése miatt a kormányfő potom harmincháromezer eurós kártérítést követel a kiadótól. A sajtóper még nem fejeződött be. – A január eleji poprádi nemzetközi blamázs után ez a matrica minden bizonnyal jól jön mindazoknak a szlovákiai utasoknak, akik mostanság külföldre repülnek – nyilatkozta lapunknak félig tréfásan Matus Kos tolny, a legnagyobb példányszámú szlovák véleményformáló napilap főszerkesztője. Érdeklődésünkre a pozsonyi belügyminisztérium nem volt hajlandó kommentálni az újság ötletét. A kormányhivatalban annyit közöltek, hogy a közismerten kormány- és nemzetellenes Sme újabb hazafiatlan matricát közölt, holott a történet már lecsengett, csak a sajtó fújja fel újra és újra. A névtelenül nyilatkozó tisztségviselő szavait azonban internetes portálok is cáfolják. Ott ugyanis újabb viccek születnek a balul sikerült gyakorlatról. Ekkor a rendőrök a poprádi repülőtéren robbanóanyagot helyeztek el a Dublinba készülő, mit sem sejtő utasok poggyászaiban, hogy azt a különlegesen kiképzett kutyák megtalálják. Az egyik veszélyes tárgyat azonban a bőröndben felejtették. A legolvasottabb humoros történet: – Mi van a bőröndjükben? – kérdezik az utastól a dublini repülőtéren. – Nem tudom... – hangzik a válasz. – Ja vagy úgy, maguk ugyebár Szlovákiából érkeztek?! – vágja rá az ír biztonsági ember.

Távolról sem tartja ennyire humorosnak a történteket Stefan Gonda, a negyvenkilenc éves lőcsei (Levoca) villanyszerelő, aki január 2-án utazott vissza az ír fővárosba, ahol már évek óta dolgozik. Fogalma sem volt arról, hogy milyen megkésett karácsonyi ajándékot rejtettek el a csomagjában. Miután a malőrről a poprádi repülőtér vezetői olyan rossz angolsággal tájékoztatták dublini kollégáikat, hogy azok semmit sem értettek a faxon érkezett üzenetből, a villanyszerelő gond nélkül jutott át a feltehetően felületes ellenőrzésen. A poprádi feledékeny rendőr és helyi parancsnoka igyekezett eltussolni a történteket. Négy napig sikerült is nekik. Ekkorra derült ki, hogy a raktárból hiányzik egy robbanóanyag. Kisvártatva már Robert Kalinák pozsonyi belügyminiszter is értesült az esetről. Azonnal hívta ír kollégáját. Ő pedig rögvest riasztotta a dublini kommandósokat, akik nagy erőkkel kiürítették azt az utcát, ahol a lőcsei villanyszerelő lakott. A ruhák közt lapuló tárgyat perceken belül megtalálták, a megrémült férfit előállították. Három óráig vallatták, és csak az ottani szlovák nagykövet személyes magyarázatát és sűrű bocsánatkérését követően engedték szabadon. Ám ezután sem volt nyugta, mert megrohamozták őt a részletekre kíváncsi újságírók. Mire Gonda – becenevén Pista – jobbnak látta hazautazni. Idehaza viszont a szlovák bulvárlapok munkatársai akarták szóra bírni. Ezért inkább elbujdosott az ostrom elől. Állítólag csak Mónika, a felesége tudja, hogy jelenleg hol rejtőzködik. Pedig a belügyminiszter is keresi, mert peren kívüli egyezséget és kártérítésként némi készpénzt ajánlanak neki. Ezt a szándékát egyébként a Markíza tévé múlt vasárnapi politikai vitaműsorában is megerősítette a tárcavezető. De a felkínálandó összeget nem volt hajlandó elárulni. Állítólag több ezer eurót, talán többet is, tartalékolt erre a célra.

– Nekünk nem pénz kell,hanem végre nyugalom! Idegőrlő dolog a legkeresettebb szlováknak lenni ott és itt. A férjem szeretne újra ismeretlen kisember lenni, csendben visszatérni ideiglenes lakhelyére és a munkahelyére – rebegte Mónika a telefonba. Arra a kérdésre, vajon ha majd visszaindul, a bőröndjére felragasztja-e az öntapadós matricát, hosszú sóhaj után ezt válaszolta: – Remélem, ennyire azért nem ostobák a zsaruk!