A történelmi múlt miatt a német–izraeli viszony mindig is különleges marad, de azért folyamatosan közelít a normálishoz. A megbékélés újabb jeleként – majd hatvanöt évvel a második világháború vége után – a két ország kormányai hétfőn Berlinben együttes ülést tartottak. Németország ilyen, a kétoldalú viszony rendkívüliségét kifejező közös kabinettanácskozást első számú euró pai partnerével, Franciaországgal szokott rendezni.

Izrael számára a német kapcsolat egyáltalán nem új. A zsidó állam jó ideje legfontosabb európai szövetségesének tekintheti Németországot. A német külpolitika egyik alapvetése, hogy Izrael biztonságát elválaszthatatlannak tartja a szövetségesi köztársaságétól. Angela Merkel (CDU) kancellár múlt év októberében a washingtoni törvényhozás előtt ezt ugyanolyan egyértelműen leszögezte, ahogy azt 2008 márciusában a kneszetben tette.

A németek valójában igen vékony kötélen egyensúlyoznak. Izrael mellett igyekeznek úgy kiállni, hogy közben megtartsák gazdaságilag-üzletileg is gyümölcsöző kapcsolataikat az arab-muzulmán világban. Irán vonatkozásában egyetértés uralkodik, Teherán nem juthat az Izrael létét is fenyegető atomfegyverhez. Miközben az izraeliek még keményebb szankciókat követelnek az iszlám köztársaság nukleáris programjának lefékezésére, Merkelék tudják, Irán évente négymilliárd euró értékben importál német gyártmányú árukat.

A Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt Berlinbe elkísérő minisztereket a környezetvédelmi és a Közel-Keleten kulcsfontosságú vízgazdálkodási technológiai együttműködés mellett élénken érdekli, hogyan juthatna Izrael – német kormányzati hitel beiktatásával – újabb Delfin típusú tengeralattjárókhoz. Az új generációs motorokkal szerelt „U-Boot”-okkal az izraeli haditengerészet tartósítaná jelenlétét az Arab (Perzsa)-öböl térségében – még közelebb Teheránhoz.