– Merkel a hatalom menedzsere, de inkább gyakorlatias szemléletű, ideológiáktól mentes problémamegoldónak nevezném. Természettudományos felfogását megőrizve mindig azt mérlegeli, mely modell alkalmazásával oldhat meg egy-egy vitás kérdést – jellemezte a német kancellárt és a CDU elnökét életrajzírója, Gerd Langguth.

A pártszínek alapján fekete-sárgának nevezett jobbközép koalíció még nyolcvan napja sem irányítja Európa első számú gazdasági hatalmát, a CDU-ban viszont egyre többen kifogásolják Merkel túlságosan puhának mondott „államelnöki vezetési stílusát”. A bírálók szerint ez sok keresztény-konzervatív beállítottású embert elriaszt a párttól. Az FDP-vel folytatott viták a jobbközép koalíció elfogadottságát is alaposan vissza vetették. Magával Merkellel a németek ötvenkilenc százaléka elégedett, korábban e mutató hetvenszázalékos volt.

Langguthot azonban nem lepi meg, hogy a kereszténypártok és a szabad demokraták között is „repkednek a tányérok”.

Bármennyire kívánták a felek e politikai házasságot, a koalíciós szerződés sok kérdést megválaszolatlanul hagyott.

Merkel viszont hű maradt a szociáldemokratákkal együtt eltöltött nagykoalícióban rá jellemző stílushoz. Nagyszabású reformvíziók helyett a „kis lépések politikáját” folytatja. Kivárja, hogy mások kezdeményezzenek, s a közvélemény reakcióját figyelve igyekszik a többség számára elfogadható kompromisszumot kialakítani. A CDU-ban annak elnökeként persze él a hatalmi szóval, a szabad demokratákkal szemben azonban ha akarna sem tudna „izmozni”. A konszenzusos demokráciaként működő szövetségi köztársaság egyik alapszabálya: a koalíciós partner kvázi vétójoggal bír, annak torkán erővel semmit sem lehet lenyomni – mondta lapunknak a bonni egyetem politológusprofesszora, aki az 1970-es évek végén kereszténydemokrata színekben Bundestag-képviselő, később a CDU-hoz közel álló Konrad Adenauer Alapítvány egyik vezetője volt.

Merkel sikerességét annak is köszönheti, hogy jól érzékeli a német társadalomban lezajló változásokat, a korábban jól bebetonozott rétegek felbomlását-átrendeződését, illetve az individualizmus térnyerését. Ez utóbbi kihatásait nemcsak a biztos választóikat elvesztő néppártok, hanem az egyre kevesebb tagot számláló egyházak és szakszervezetek is megérzik – tette hozzá Langguth. Miközben a CDU-tól sok „vaskonzervatív” törzsválasztó csalódva elfordul, és inkább el sem megy voksolni, a politikai erőpróbákat az ide-oda váltó szavazók gyarapodó és középen ingadozó tábora dönti el. A hatvanhárom éves politológus szemében e trendet erősíti, hogy a baloldali gyökerű zöldek is középre húznak, mert érzékelik: a súlyos identitásválságban lévő szociáldemokratákkal jó ideig nem tudnak hatalomra kerülni.

Langguth úgy véli, hogy Merkel messze nem annyira karizmatikus, mint Gerhard Schröder, de szociáldemokrata elődjénél sokkal ügyesebben és hatékonyabban használja a médiát. A németek pedig láthatóan vevők az ideológiamentes gyakorlatiasságra, ezért az SPD várhatóan tartós gyengélkedését figyelembe véve minden adott ahhoz, hogy a világ legbefolyásosabb asszonya a posztján maradjon.

Kéményseprőtől kapott érmét Merkel