Hírszerzők irodamalaccal
Félórás „vallatást” követően sem tudtam meg sokkal többet Emilyről, akivel közös ismerős hozott össze Virginia állam északi részén, semleges találkozóhelyen és több feltétellel is.
Emily profin rázott le minden konkrét kérdést: közelítettem a CIA irányából, kíváncsi voltam, hogy alkalmazott-e vagy szerződéses, volt-e külföldi kiküldetésben, ha igen, hol. – Karácsony óta érezhetően nagyobb a nyomás, kevesebb a szó az irodában, pergősebb a tempó. És eleve ne kémfilmet képzeljen el, hanem monotóniát: folyosókat, íróasztalokat, számítógépeket, irodamalacnak hívott iratzúzó gépeket! – mondja a harmincas évei elején járó, egyedülálló nő, aki hosszúnak igazán nem nevezhető beszélgetésünket kormányzati zsargonnal, az amerikaiak által amúgy is imádott betű- és mozaikszavakkal zsúfolta tele. ENMT-k, azaz „együtt nem működő tényezők”, EKÜ-k, „egyéb kormányzati ügynökségek”, VÉDKÉSZ, „védelmi készültség”.
– Egy fotó, legalább hátulrólvagy az arcát kitakarva? – kérdezem. „No way!” – válaszolja. Ha társaságban találkozunk, pedagógusnak nézném. De aligha találkozunk, és a rendes nevét sem tudom.
„Barátai, a családja, egyének vagy szervezetek szívesen megtudnák, hogy ön a CIA-nél dolgozik, illetve ide pályázik. Érdeklődésük azonban nem feltétlenül ártatlan vagy áll éppenséggel az ön érdekében. Nem befolyásolhatja, hogy kinek mondják azután el. Felkérjük ezért, diszkrét módon járjon el, és jól ítélje meg, hogy felfedi-e: érdeklődik az ügynökség valamely beosztása iránt” – erre már jó előre felhívja a jelentkezők figyelmét a „Cég”. Két kattintás a tizenhat amerikai titkosszolgálat legismertebbje honlapján, és kiderül: magyar–román nyelvpárosítással is van például felvétel „médiaelemzői” munkakörbe, amihez orvosi, pszichológiai és hazugságvizsgálaton is át kell esni. Évi 48–95 ezer dollárt, azaz akár 17,5 millió forintot is lehet vele keresni évente.
Mégis kérdés, hogy a legjobbak kerülnek-e be a CIA-hez, amelynek sem a létszáma, sem a költségvetése nem nyilvános adat, de az előbbit 20 ezerre, utóbbit évi 44 milliárd dollárra teszik. A karácsonyi géprobbantási kísérlet és a hét CIA-s életét kioltó afganisztáni öngyilkos merénylet nyomán rájár a rúd a titkosszolgálatokra.
Egy váratlanul nyilvánosságra került jelentésben Michael Flynn vezérőrnagy, az amerikai katonai hírszerzés helyettes afganisztáni főnöke keresetlen szavakkal beszélt az ottani amerikai kémekről: „nem ismerik a helyi gazdaságot és a földtulajdonosokat, bizonytalanul ítélik meg, hogy kiknél van a hatalom és miként lehetne őket befolyásolni, elszakadtak a legjobb forrásoktól, akiktől pedig válaszokat kaphatnának”.
A The Los Angeles Times őszi beszámolója szerint a CIA mintegy 700 alkalmazottal van jelen Afganisztánban. Reuel Marc Gerecht, az ügynökség egykori tisztje a The Wall Street Journal hasábjain panaszkodott a helyzetre: a kiküldötteknek nemcsak nincs helyismerete, de nem is nagyon szerzik meg, ugyanis döntő többségüket csak rövid időre vezénylik az ilyen kellemetlen helyekre, mint a balvégzetű afganisztáni Khoszt tartomány.
– Legyünk őszinték: még aleg elemibb CIA-tevékenységet, a beszervezett ügynökökkel vagy az erre ígéretesnek tűnőkkel való találkozót sem lehet a biztonsági magáncégek támogatása nélkül lebonyolítani a jól őrzött komplexumokon kívül – állítja Gerecht, súlyos műveleti hibával vádolva meg a szintén életét vesztett khoszti CIA-főnököt. Semmiképp nem lett volna szabad például nyolcasban találkozniuk a kettős ügynöknek bizonyult jordán al-Balavival. Az egyik áldozatról, a háromgyerekes családanya, egykori közgazdaságtan–orosz szakos hallgató Elizabeth Hansonról az apja sem tudta, hogy mi a feladata Afganisztánban. De könyörgött neki, hogy ne menjen oda.
