Aki a jót választotta
A minap százéves korában elhunyt asszony Hollandia náci megszállása idején több mint két éven keresztül élelmiszerrel látta el az amszterdami rejtekhelyen bujkáló Frank családot. Sosem tudta meg, hogy ki árulta el a zsidó kereskedőcsaládot az SS-nek és a kollaboráns holland „zöld rendőrségnek”. Osztrák származása és bécsi akcentusa viszont segített abban, hogy a Gestapo elől kimenekítse a II. világháború után híressé vált naplót. Az 1944. augusztusi razzia során a Prinsengracht 263-ba érkező SS-őrmester szintén osztrák volt, s rövid kérdezősködés után futni hagyta a csinos fiatal nőt.
Az 1909 februárjában Hermine Santrouschitz néven született Gies tizenhárom évesen került Hollandiába, ahol a vendéglátó család által Miepnek becézett, kórosan alultáplált bécsi kislányt később örökbe fogadták. Hitler hatalomra kerülése évében, 1933-ban kezdett el irodai asszisztensként dolgozni Otto Frank fűszerkereskedésében. Miután megtagadta a belépést az egyik náci szervezetbe, az ausztriai deportálást csak akkori holland udvarlójával, Jan Giesszel kötött házassággal úszta meg.
Otto Frank 1942-ben kérte meg alkalmazottját, hogy segítsen egy rejtekhely kialakításában. Amikor a családot letartóztatták, vesztegetéssel megpróbálta kiszabadítani őket, sikertelenül. A kollaboránsok – akikből Hollandiában is akadt szép számmal – a náciktól viszont elfogadták a beárult zsidók után fizetett fejpénzt. Frankék közül a háborút csak az apa élte túl, a tizenöt éves Anne 1945 márciusában tífuszban halt meg a bergen-belseni koncentrációs táborban.
A kimentett naplót Miep Gies csak azután olvasta, hogy a vastag iratcsomót átadta Otto Franknak, s a családját elvesztő férfi 1947-ben kiadta az azóta több mint hatvan nyelvre lefordított, megrendítő erejű feljegyzéseket. – Egy tinédzser magánszféráját is tisztelni kell – indokolta magatartását az asszony, akit a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a zsidók megmentésében kitűnt „igazak” közé választott. A holokauszt emlékének aktív szószólója viszont úgy gondolta: a bajban lévőkön segíteni természetes dolog. Önámítás azt hinni, hogy ehhez hősnek kell lenni.
