Kétezer üzlet és 290 vállalkozás kínálja a többnyire kézzel gyártott töltött csokoládét. A cégek közül 140 valóban kisvállalkozás, ötnél kevesebb embert foglalkoztat.

Az idők során vált tudatossá Belgiumban, hogy érdemes a csokoládéra (s persze a sörre és a jó konyhára, de ez most más lapra tartozik) építeni az országimázst. Hála Kolumbusznak, aki először kóstolhatta az európaiak közül a csokoládéitalt, amikor felfedezte Amerikát, és aztán a spanyoloknak, akiknek fennhatósága a mai Belgium területére is kiterjedt a századok során.

A kakaóbab már 1635-ben feltűnt Gentben. A legenda szerint 1697-ben Henri Escker zürichi polgármesternek anynyira ízlett a forró csoki, amelyet a brüsszeli Grand Place-on fogyasztott el, hogy a receptet magával vitte hazájába. S érdekes módon egy svájci származású család, a Neuhaus alapozta meg a belga csokoládé jövőjét, amely később márkanévvé vált. A nagy üzletláncok saját gyártású csokoládéira is azt írják rá: belga csokoládé, mert így már eladható.

Egy másik történelmi esemény, Kongó véres gyarmatosítása II. Leopold király idején juttatta hozzá Belgiumot a kiváló minőségű kakaóbabhoz. A XIX. század második felétől datálható a belga csokoládé pályafutásának a kezdete. De már Kongó bekebelezése előtt is csokigyártással foglalkozott például a Berwaerts és a Callebaut cég, s az 1840-es években táblát, pasztillát, és csokifigurákat is tudtak készíteni.

A XX. század elején, egészen pontosan 1912-ben dobta piacra a cégalapító Neuhaus unokája a pralinét és 1929-ben a Godiva a truffle-t, az eredeti recept szerint szarvasgombával ízesített golyó formájú töltött ínyencséget. Aztán a Guylian találta ki a tengeri kagylókra emlékeztető, kívül kemény, belül puha finomságot. Az igazi kapcsolatot Belgium és a csokoládé között azonban csak az 1958-as világkiállítás alapozta meg: akkor vált a külföldiek számára is egyértelművé, hogy itt készül a „világ legjobb csokoládéja”.

Még akkor is, ha például a Côte D’or a Kraft tulajdonában, a Godiva is amerikai kézben van. Brüsszelben, Gentben, Bruge-ben, Antwerpenben, a belga nagy és kisvárosokban a csokoládéüzletekben mindig látni vásárlókat, a Grand Place környékiek előtt pedig többnyire hosszú sorok kígyóznak. Évente 170 ezer tonna csokit gyárt Belgiumban az említett cégeken kívül a többi híresség, a Galler, a Leonidas, a Corné vagy a Del Rey, valamint a rengeteg kisvállalkozás. Ebből a mennyiségből azonban csak 70 ezer tonna fogy el Belgiumban, a többit exportálják, azaz a csoki igen jó üzlet is – amellett, hogy folyamatosanédesíti Belgium imázsát.

A ma már tudatos és szenvedélyes hírnévépítés része, hogy minden valamirevaló városban található egy csokimúzeum. Bálint-napon pedig országszerte csokifesztiválokon öregbítik az ipar és az ország jó hírét.