Az egyetlen kérdés, amely kínosan érinthette volna a decemberben meglepetésre külügyi főképviselővé és bizottsági alelnökké jelölt Catherine Ashtont, a múltjának egy érdekes, de általa egyáltalán nem titkolt szeglete, hogy a hetvenes években csatlakozott a nukleáris leszerelésért küzdő csoportokhoz, amelyek persze közvetve akár a szovjet érdekeket is képviselhették. Ashton viszont hétfőn délután azt mondta a meghallgatáson két ilyen irányú kérdésre, hogy a régi éveket nem érdemes összekeverni a mai időkkel, akkor is az egységes és szabad Európában hitt, s ma is. Mi sem áll szívéhez közelebb, mint a huszonhét tagállamban megválasztott Európai Parlament. Rövid, frappáns válaszát nagy taps fogadta, s a jobboldali kötözködésekre érkezett a baloldalról is válasz, több honatya üdvözölte Ashton hetvenes évekbeli tevékenységét.

E rövid közjáték nem okozott semmilyen zavart, s a vita zömmel az intézményközi kapcsolatrendszer alakítását ölelte fel. A lisszaboni szerződés által létrehozott új poszt tulajdonosa voltaképpen egyszerre két lovon ül: a kormányokat magába foglaló tanács alá is tartozik, mint külügyi főképviselő, s a végrehajtó testületnek számító bizottságban is alelnök. A képviselők azt szorgalmazták, hogy Ashton a saját személyiségét, elképzeléseit markánsan jelenítse meg a munkája során, holott nyilvánvaló: az unió „külügyminisztere” a tagállamok diplomáciájának a foglya lesz, a közös álláspontot – ha van ilyen – képviselheti, valamint egyeztet és képvisel a harmadik országokban. Ő hozza létre azonban a külügyi szolgálatot, amely a jelenlegi delegációs rendszert váltja fel és bővíti ki. E ponton ütköztek leginkább a vélemények. A képviselők azt követelték, hogy a külügyi bizottság meghallgathassa az unió jövendő vezető diplomatáit, de Ashton makacsul ellenállt, mondván, ilyesmit nem ír elő az új alapszerződés.

A Brüsszelbe csak 2008 októberében érkezett Ashton láthatóan igyekezett nagyon jól felkészülni. Ám nem tudott választ adni arra, vajon a Biztonsági Tanácsban egy helyet kellene-e elfoglalnia az Európai Uniónak, illetve, hogy mennyit költ a közösség Afganisztánban. Szerinte a lényeg: Európának meg kell hallgatnia a partnereit, s el kell érnie, hogy partnerei is meghallgassák őt a béke és prosperitás globális előmozdítása érdekében. Közölte, ha megerősítik, hamarosan Washingtonba utazik, majd Moszkvába és Pekingbe. Ami az emberi jogok érvényesítését illeti ezekben a kapcsolatokban, azt mondta, az eredmény fontosabb, mint a rivaldafény, azaz nem biztos, hogy célravezető az ellenzékiekkel látványos találkozókat erőltetni.

Catherine Ashton érkezik a meghallgatásra