'A probléma a radikális iszlámmal van'
Bízott abban, amit a dán titkosszolgálat (PET) emberei mondtak neki, miszerint a támadói családtagot nem fognak bántani, csak ő lesz a célpont, így egyedül zárkózott be a pánikszobává átalakított fürdőszobába. A szomáliai bosszút kiáltott, belevágta a baltát a fürdőszoba ajtajába, majd dühösen távozott. A rendőrség elfogta. Westergaard azóta ismét bujkál, ahogy az első komolyabb, 2007-es támadás után, amikor hónapokig kellett feleségével egyik rejtekhelyről a másikra vándorolnia. Akkor mindig más útvonalon, más autóval kellett a szerkesztőségbe mennie, s nyomkövetőt visz magával mindenhova azóta is. Wastergaard bízik benne, ezúttal hamarosan hazatérhet.
A karikaturista azt mondja, megérte személyes szabadságát feláldozni a szólásszabadságért. – Ha nem a karikatúrák miatt, akkor más, egy könyv vagy egy tévéfilm miatt ütközött volna össze ez a két civilizáció, ezen túl kell jutnunk. A probléma a radikális iszlámmal van – mondja a 75 éves Westergaard, aki a nyolcvanas évektől a Jyllands-Postennek dolgozik.
Korábban Westergaard már elmesélte, hogy amikor tizenegy másik karikaturistával együtt megkapta a megbízást, hogy rajzolja meg Mohamed profétát, röpke egy óra alatt elkészítette a képet. Nem volt az egészben semmi rendkívüli, csak egy szokványos, szürke nap a szerkesztőségben. – Én csak a munkámat végeztem, és az én munkám az, hogy szatirikus karikatúrákat rajzoljak, a jó öreg dán hagyományok szerint. Olyan karikatúrákat, amelyek provokációkra válaszolnak. Esetemben a provokációt a radikális iszlám jelentette, amely a vallásból merít szellemi muníciót – érvel Westergaard. Majd elmesél Pablo Picassóról egy anekdotát, amit magára is igaznak érez. Eszerint a németek által bombázott baszk Guernica városának pusztulását megörökítő festőt Párizsban zaklatta a Gestapo, s egy német tiszt megkérdezte tőle: – Maga csinálta azt a Guernicát? Mire Picasso: – Nem, maga!
Westergaard egyébként olyan fontosnak érzi a különbségtételt a radikális és „hétköznapi” iszlám között, hogy be is perelte a holland politikust, Geert Wilderst, amiért az Fitna című, Korán-ellenes filmjében a hírhedt karikatúrát általánosításra használta – engedély nélkül. Westergaard beperelt egy dán szélsőséges csoportot is, amiért Európa iszlamizációja elleni kampányukban használták fel a rajzot. Azt mondja, nem csupán a barátai, de a családtagjai között is tudhat muszlimokat. Westergaardnak egyébként nem csak a radikális iszlámmal van baja. A szekularizáció feltétlen híve. – A vallás nem követelhet magának különleges bánásmódot – mondja. A kereszténység és a kapitalizmus összefonódásáról szóló cikkhez egy olyan rajzot készített pár éve, amelyen Jézus öltönyben és aktatáskával a kezében hagyja el a keresztet, amelyen egy tábla csüng: „nyitva vasárnap 10-től 11-ig és 2-től 3-ig” felirattal. Bírálatot ezért a képért is kapott bőven, igaz, halálos fenyegetést nem.
Az 1935-ben született, s a sajtóhírek szerint konzervatív keresztény nevelést kapott karikaturistáról egyébként meszsziről látszik, hogy nehezen bírja a szabályokat, a kötöttségeket, az uniformizmust. Harsány színű nadrágjaiban, színes sálakkal a nyakában mindig kitűnik a tömegből. A koppenhágai egyetemen pszichológiát tanult, majd fogyatékos gyerekekkel dolgozott, s mielőtt rajzolásra adta a fejét, iskolaigazgató is volt egy fogyatékosoknak létrehozott intézményben.
Westergaard magára úgy tekint, mint a nyugati értékek, a szólásszabadság harcos védelmezőjére. – Annyira fontosnak tartjuk ezeket az értékeket, hogy fegyverrel a kézben exportáljuk őket Afganisztánba. A karikatúra az én hozzájárulásom ehhez a harchoz – nyilatkozta korábban egy dán televíziónak adott interjúban. A szólásszabadságért küzdő Don Quijote képében az ember óhatatlanul érez némi önigazolást is, de ezt nem lehet az állandó fenyegetettségben élő idős ember szemére vetni. Mindenesetre Westergaard hite a nyugati értékekben megingathatatlan – és ez manapság „nem semmi”.
Kulturális relativistáknak hívja azokat a dán értelmiségieket, akik nem álltak mellé. És ők voltak többségben. A dán újságíróktól nem kapott erkölcsi támogatást. Westergaard egy interjúban azt mondta, a dán értelmiség úgy viselkedett, mint a harmincas években Németországgal szemben: inkább a lekenyerezést választották, semmint a konfrontációt. Westergaard a bujkálás hónapjai alatt ezért is érzett olthatatlan dühöt. Cseppnyi engesztelés, hogy az utca emberétől sok jó szót, vállon veregetést kapott.
– Európa és a nyugati demokratikustársadalmak legyőzhetetlenek – mondja a kérdésre, miszerint kell-e Európának félnie az iszlámtól. – A demokratikus társadalmak legyőzték a fasizmust, a nácizmust, a kommunizmust, és le fogják győzni az iszlamizmust is – mondja telefonon legutóbbi rejtekhelyéről. – A mi értékeink nagyon vonzók. Biztos vagyok benne, hogy egy egyszerű muszlim inkább élne nyugati demokráciában, mint egy iszlamista országban – magyarázza Westergaard.
A karikaturista nem bánja, hogy azt rajzolta, amit. Azokat sajnálja, akik meghaltak a karikatúra publikálása utáni zavargásokban, de mint mondja, ezért nem terhelheti felelősség. Westergaard az iszlámról szóló vitához akart hozzászólni, de úgy nem tud vitatkozni – mondja –, ha a másik fél kiabál és szitkozódik. A vita azóta Európában sem csendesedett el. De választ egyre csak nem találunk arra: mit jelent ma európainak lenni? Westergaardnak nincsenek kétségei afelől, milyen értékek kapcsolódnak az európai polgárhoz. Egy interjúban azt mondta: a szólás szabadsága nélkül nem élhetünk – őt ez mozgatja.
