Konszenzus és a kompromiszszumok tiszteletben tartása – ez a két alapvetés csendült ki Herman Van Rompuy uniós elnöki nyitóbeszédéből, amely a bajor keresztényszocialisták pártrendezvényén hangzott el a minap. Brüsszeli források is úgy látják, hogy az új elnök esetében az elvek és a tettek szigorúan fedik egymást. A decemberben az állam- és kormányfők által megválasztott volt belga miniszterelnök a lisszaboni szerződés által létrehozott új posztját az év elején foglalta el, s azonnal munkához látott, egyeztet, utazik. Pontosan érti, hogy egyensúlyoznia kell a föderalisták és antiföderalisták, s persze a létező és erősödő többi intézmény, a bizottság és a parlament között. Belgiumi pályafutását is a konszenzuskeresés jellemezte, azzal együtt, hogy remekül játszott az idővel, amely sok mindent magától megold. A stáb nagyjából húsz főből áll, ha mindenki harcra kész lesz. S miközben a poszt új, a munkatársak feladata nem feltétlenül az, hiszen a féléves elnökségek ügyeit eddig is intézte Brüsszelben egy csapat, amely persze most kissé

változó közegben és új intézményi környezetben dolgozik tovább. A csapatba kabinetfőnök­helyettesi megbízással bekerült Martinusz Zoltán is, aki tavaly áprilisig Magyarország NATO­nagykövete volt Brüszszelben, majd innen ült át a tanácsi igazgatói székbe, s főként a nyugat­balkáni ügyekkel foglalkozott. Az alakuló új beosztásban is külügyekkel foglalkozik, ami abból a szempontból is érdekes, hogy Catherine Ashton személyében „külügyminisztere” is van az Európai Uniónak. A brit volt kereskedelmi biztos a továbbiakban két lovon ül, a tanácsban és a bizottság alelnöki posztján. Ám éppen Van Rompuy utalt rá, hogy a lisszaboni szerződés az elnököt jelöli ki az uniós külügyi álláspont megjelenítésére is, vagyis Ashton valóban diplomáciai tárcavezetői feladatot kap, de az elnök alá rendelve.

Az elnöknek három alapvető dolga lesz: előkészíteni és levezetni a vitákat, kialakítani a közös véleményt és ellenőrizni a döntések végrehajtását. Van Rompuy ebből arra a követ­keztetésre jutott, hogy erős elnök nem lehet, de gyönge sem akar lenni. De az említett beszédében utalt is rá: az új poszt kompromisszum eredménye. A tagállamok egy része francia jellegű, erős államfői hatalmat adott volna, míg mások egyáltalán nem akartak elnököt, s megtartották volna a féléves elnökségeket, amely persze megmarad, de kissé módosuló hatáskörrel. Maga az Európai Tanács is csak öt hete, az új szerződés életbe lépése óta uniós intézmény, eddig egy korábbi hasonló kompromisszum alapján működött: a tagállamok egy része az állam- és kormányfők tanácsát erősíteni akarta, más része nem is kívánt ilyen fórumot, s inkább a bizottság megszilárdítását szorgalmazta.

Világossá tette Van Rompuy, hogy a gazdaságra akar öszszpontosítani, mert aggodalommal tölti el az alacsony növekedési ütem, s annak várható megannyi káros következménye. Az évenkénti négy hivatalos csúcstalálkozót hat informálissal toldaná meg, vagyis hamar markáns arcélt adna új hivatalának.

Ma kezdődnek a jelöltek meghallgatásai

Hétfőtől nagyhét az Európai Parlamentben: huszonhat biztos tagországi jelölését látja el demokratikus kontrollal a törvényhozás. Az első a sorban Catherine Ashton külügyi főbiztos. A felvételibeszélgetés-sorozat a jövő héten Strasbourgban zárul. Andor László foglalkoztatási és szociális ügyi biztosesélyest szerdán délután „vizsgáztatja” az illetékes parlamenti bizottság. S míg ősszel még úgy látszott, hogy az EP igen eltökélt önnön növekvő szerepének fitogtatására, mára úgy fest a helyzet, hogy nem lesz boszorkányüldözés.

A baloldalon a szlovák Sefcovic, a cseh Füle, az észt Kallas kommunista múltjába lehetne belekötni, Andort pedig a Fidesz részéről érte a „kommunista bankár” és a „tapasztalatlansága miatt alkalmatlan” támadás, míg a jobboldalon igen gyenge láncszemnek látszik Rumjana Zseleva volt bolgár külügyminiszter, aki diplomataként sem csillogott Brüszszelben, s kinek férjét korrupciós vádaskodások érték. A második Barroso-bizottságban tizenhárom néppárti, nyolc liberális és hat szocialista biztos lesz. Az EP 26-án az egész testületről együtt szavaz, vagyis a jelöltekről külön nem. (B. M.)