Az indexálást hosszú távú megállapodás írja elő, és két részből áll: a brüsszeli megélhetési mutatóból és nyolc nyugat-európai ország előző évi közigazgatási jövedelemváltozásának átlagából.

A tanács arra hivatkozott, hogy a brüsszeli bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a jogszabály azon pontját is, amely szerint válság esetén el lehet térni a szabálytól. Most különösen alkalmaznia kellett volna ezt a kitételt, hiszen Európa-szerte csökkennek a bérek és nő a munkanélküliség. A huszonhét tagállam képviselői a 3,7 ötven százalékát ajánlották fel. A szakszervezetek azzal érveltek, hogy ha valóban csökkennek a közszféra bérei számos tagországban a megszorítások és deficitcsökkentések miatt, akkor a legközelebbi bérindexálás akár kisebb jövedelmet is hozhat az uniós hivatalnokoknak, s elutasította a nehezen kialkudott megállapodás és szabályrendszer felrúgását.

Az Európai Bizottság gyorsított eljárást kér. Ha keresete megérkezik, és az Európai Bíróság valóban gyorsan dönt, akkor is legalább fél évet kell még várni. Rosszabb esetben akár másfelet is igénybe vehet a jogi procedúra. Minthogy a bérindexálás mindenkit érint, aki az uniótól kapja a fizetését, ezért a bizottság, a bíróság és a jogi szolgálat is lényegében a saját ügyében jár el.