Elegendő-e azonban két ilyen kósza eset arra, hogy újból elvegyük a civilizációk összecsapásának már elfeledett elméletét? Azt gondolom, hogy igen. Mert ez a két eset nagyon jól példázza a kulturális-politikai-civilizációs válságot. A 23 éves nigériai férfi dúsgazdag bankárcsalád sarja, nem tartozott a globalizált világ számkivetettjei közé. Sőt! A szomáliai ifjú lepusztult, háború sújtotta hazájából a világ egyik leggazdagabb és legkiegyensúlyozottabb államába került, ahol menekültként ellátást és védelmet kapott. Nem volt ezért hálás és nem érezte úgy, hogy az ott gyakorolt toleranciát el kellene fogadnia. Feltehetően nem viselte el azt.

A jelek szerint egyre nehezebben értenek szót egymással európaiak és muzulmánok. Az ingerültség és az agresszió növekedik mind a két oldalon. Annak ellenére így van ez, hogy megannyi tömeges példája van a beilleszkedésnek, a kulturális sokszínűség, egymás mellett élés jó példáinak Európában. Igen ám, de az európaiak ezt tartják természetesnek, s inkább azon csodálkoznak, ha a szomszédságukban élő család nő tagjai teljesen lefátyolozva közlekednek, s a tisztes németországi bevándorló megöli a 21 éves lányát, mert az „európai életstílust követ”, s nem akar feleségül menni egy számára ismeretlen törökországi férfihoz.

Amikor az iszlám bevándorlás megkezdődött, az arab és a muzulmán világot nacionalista, szocialista vezetők/diktátorok uralták, s ők határozták meg országaikban a szellemi légkört. Olyanok, mint Naszszer. A tendencia közben megfordult. Ma már elképzelhetetlen, ami a hatvanas években szokásos volt, hogy a marokkói strandon a helyi nők bikinit viseljenek. Az úgynevezett politikailag korrekt közeg szinte vallásként kezeli a multikultit, áhítattal nézi azt, beleértve a vallásos konzervativizmust, sőt fundamentalizmust. Az ellentéte pedig távozást, vagy beolvadást követel a bevándorlóktól. Nemcsak a nyelvtudás megszerzését várja el, de a helyi szokásokhoz, normákhoz – akár a konyhához való teljes alkalmazkodást is.

Európa közvéleménye mostanában a második opció felé húz. A minaretépítés tilalmáról nemrég Svájcban tartott népszavazás feltehetően sikeres lenne más EU-tagállamokban is. A fenyegető rakéta alakú minaretek jelzik: az európaiak fenyegetésként élik meg az iszlám jelenlétét. A muzulmánok és a nyugatiak útjai távolodnak. Az európai életstílust nem hogy követnék, de megvetendőnek látják a muzulmán bevándorlók. A toleranciára türelmetlenséggel válaszolnak. A helyzet válságos egyrészt Európa demográfiai és kulturális problémái miatt, másrészt azért, mert az iszlám világ nem talál választ a saját sorskérdéseire. Miért vesztette el hajdani kulturális, tudományos vezető szerepét? Miért marad az iszlám országok nagy többsége monokulturális gazdaság? Miért uralják diktátorok, despoták ezeket az államokat? Miért lett az iszlám sokak szemében a szeretet vallása helyett az erőszak, a radikalizmus, a nők jogfosztottságának szinonimája? Ez természetellenes állapot.

Muszlim nő sétál el egy milánói delikatesz előtt