„Nem mondanak ellent: a pompa, amely az egész világból látogatókat vonz a Vatikánba, kereskedelmi érték nélküli művészi vagyon. A Sixtus-kápolna nem árverezhető el, a pápai palást nem sérti az afrikai keresztényeket. A nem keresztény Indiában az egyház működteti a kórházak, iskolák húsz százalékát. Nevetséges azt gondolni, hogy az 1300-ban Isten glóriájára emelt orvietói székesegyház eladásával megoldható az éhezés" - nyilatkozta lapunknak az olasz vatikanista, Sandro Magister.

„Nem hal, háló kell a szegények kezébe!” – hirdeti Itália leg is mer tebb afrikai misszio náriu sa, Giulio Albanese atya. A 12 milliárd (!) embernek elegendő élelmiszer igazságtalan elosztásáról szóló novemberi FAO-csúcsról kijelentette, nem az egyház, hanem a tehetős államok felejtik el a gazdag és szegény Lázár bibliai példáját. „Aki ezt idézi, azt rögtön kommunistának kiáltják ki!” – hangoztatta a XVI. Benedeket márciusi afrikai útján kísérő Albanese.

Az egyházfő – bár a brit sajtó ezt állította – nem Prada luxuscipőt visel. A piros mokaszin Adriano Stefanelli novarai cipész ajándéka az egyházfőnek. Ezt persze nem tudják azon a Facebook közösségi oldalon, ahol a kommentelők a pápai lábbeli árából afrikai gyerekeket etetnének. Egy másik portál visszakérdez: ki nézi, mit visel egy ajatollah?

„Ave Máriával nem lehet az egyházat irányítani!” – idézi „Isten bankárát”, a zavaros ügyeiről ismertté vált Paul Marcinkus bíborost a Vatikán Rt. című idei bestseller szerzője, Gianluigi Nuzzi, aki az adóparadicsomokba vándorolt szentszéki milliárdoknak járt utána. „Az egyházi szolidaritás kétségtelen, de a Szent Péter téri bank a mai napig minden pénzügyi ellenőrzés felett áll.” Péterfilléreknek nevezik a Vatikánba (29 százalékban az Egyesült Államokból, 13 százalékban Itáliából) érkező, 2008-ban csaknem 50 millió eurós hívői adományt. Názáreti, ruandai, szarajevói árvaházak, kórházak épültek belőle. Az áprilisi földrengéskor a Vatikán elsőként segített egymillió euróval l’Aquilának.

De nem jutnak milliók a nápolyi sikátorok romos templomtornyában nyitott drogrehabilitációs központnak. A kenyai nyomornegyedek után itt szolgáló Alex Zanottelli atya szerint: „elég volt azt ismételni, hogy nincs mit tenni!” „Az egyház nem érzi, mekkora imázsveszteség, mekkora fájdalom a jézusi tanítás és a hierarchia életmódjának kiáltó ellentéte: sokan ezért vesztik hitüket. Megoldást ne a palotában, hanem az utcán keress, szolidaritásért a reményvesztett külvárosban szolgáló paphoz menj. Jellemző, hogy a palástját a szegényeknek ajándékozó V. Celesztin pápát lemondatták” – mondta a Népszabadságnak a felszabadítás teológusa, a Torinó közeli Pinerolóban ötven éve papként szolgáló Don Franco Barbero. Száz hittancsoportot vezet, és büszkén vallja, hogy egyetlen lírát (eurót) sem kapott soha az egyháztól.

A pápai palást néha eltakarja a szegénységet