A szavak királya egyértelműen a Google lett az újság véleménye szerint. A kezdetben az alternatív, imázst, elsősorban persze ingyenes szolgáltatásokat kínaló cég a Microsoft egyedüli komolyan vehető vetéltársának tűnt. Mára a helyzet kissé megváltozott, maga a Google vált sok helyről bírált Góliáttá, mellyel kapcsolatban az lehet a kérdés, hogy hol fog megállni az egyébként megállíthatatlannak tűnő terjeszkedésben. A világháló jelentőségére jellemző, hogy az összefoglalóan az internet kifejezéseinek nevezett szavak szintén bekerültek a válogatásba: a francia nyelvet éppúgy meghódították az internetangolból képzett szavak (forwardolni, chatelni, mélezni, blogolni, smiley-t küldeni stb.), mint bármely más nyelvet.

Évtizedünket meghatározó kifejezéssé vált a cunami szó is: a 2004-es ázsiai katasztrófa egyértelművé tette, hogy a világ valóban egységessé vált, egy távoli katasztrófában érintetté vált mindenki, egyrészt az ott tartózkodó turisták révén, másrészt a tragédiáról gyakorlatilag „élőben” sugárzott képek miatt. A politikai évszázad a szeptember 11-i támadással vette kezdetét, míg a klimatikus század a cunamival.

Utóbbihoz kapcsolódik egy szintén mindennapos használatúvá vált kifejezés, a felmelegedés, míg a politikát illetően a altermundialista (magyarosabban: globalizációkritikus) jelző. Az 1999-ben Seattle-ben létrejött mozgalom Koppenhágában mutatta meg utoljára, hogy számolni kell vele: más kérdés, hogy a politikusok ezt másképp gondolják... Szintén a politika területéről érkezik a story telling kifejezés: manapság már a legfontosabb politikusi erénnyé vált, hogy egyegy programot nem ideológia nyelvezettel adnak el, hanem lényegében egy történet keretében „mesélnek el”. Nem véletlen, hogy a politikusi önéletrajzok ilyen elterjedté váltak (a jelenségre a legtipikusabb példa mindenképpen Barack Obama), mint ahogy a „storyírók” jelentősége már régen meghaladta az ideológusokét.

Végezetül az inkább francia jelentőséggel bíró szavakról: a franciák életének meghatározó elemévé vált az 1999-ben bevezetett ún. PACS, azaz az „együttélési szerződés”. Kezdetben a homoszexuálisok számára találták ki, de természetesen megnyitották a heteropárok előtt is, az idén már a PACS-ot kötők alig öt százaléka volt azonos nemű pár, így a dolog a házasság valódi alternatívájává vált. Igazi divatkifejezéssé vált a diversité, a társadalmi sokszínűség, különbözőség leírására szolgáló terminus: színesek, melegek, vallási kisebbségek stb. A politika változására jellemző, hogy ma már többet emlegetik a „bevándorlást”, mint a társadalmi sokszínűséget...

A szűken vett politika területéről érkezik a bling-bling Franciaországban mindennapos kifejezése, amely nagyjából csillogást-villogást jelent. A rapperek szókincséből érkező szó politikai jelentést kapott: azt a politikusi magatartást jelöli, hogy ma már nem szégyen ha egy politikus szereti a pénzt, a luxust, a hatalmas média-vállalkozásokat irányító „barátokat”, az ő jachtjaikon, magánrepülőgépein tett egzotikus utazásokat.... a bling-blinget. Szintén a francia politika meghatározó kifejezése lett a „non” („nem”) szócska: egyrészt ezzel az egy szóval a címlapjukon jelentek meg a francia baloldali lapok, amikor a szélsőjobb vezére 2002-ben bejutott az elnökválasztás második fordulójába, kifejezvén tiltakozásukat Le Pen ellen. Másrészről a „non” vált a 2005-ös, az európai alkotmányról lezajlott népszavazás sikerszavává: hiszen a franciák végül is leszavazták (és ezzel megbuktatták) az alkotmányt.

Egyszóval: tíz év – tíz szó, ahogy a franciák látták.