Visszafogta magát a spanyol EU-elnökség
Északról délre, ráadásul egy konzervatív kormánytól egy szocialistához kerül január elsejétől az Európai Unió soros elnöksége. Bár Spanyolország több mint másfél éve készül a feladatra, a kezdeti ambíciózus tervek (a lisszaboni szerződés életbe léptetése, a gazdasági kilábalás, Európa felelős és globális szerepének erősítése, illetve az unió emberközelebbivé tétele) helyett Miguel Angel Moratinos spanyol külügyminiszter a napokban már inkább „szerény elnökségről” beszél – írta a Reuters.
A visszafogottságnak több oka is van. Egyrészt Madridnak valószínűleg a lehető legrosszabbkor jön az uniós elnökség. A spanyol gazdaságot különösen érzékenyen érintette a gazdasági válság, és egyelőre nem látszik a fellendülés. A munkanélküliség ismét megközelíti a 20 százalékot, és a költségvetés hiánya a tíz százalékot is eléri. Ugyanakkor Madrid feladata lenne „visszaterelni” az európai (legalábbis az euróövezet államait) a stabilitási paktumhoz, vagyis a viszszafogott költekezéshez, többek között a három százalék alatti deficit világába. Össze kellene hangolni az uniós államok válságellenes erőfeszítéseit, de egyelőre ahány ország, annyi politika. Madridnak már az is komoly fegyvertény lenne, ha a saját költségvetését rendbetenné és otthon munkahelyeket teremtene, nem hogy Európát is kivezesse a válságából.
Új helyzetet teremt a spanyolok számára a december elsején életbe lépett lisszaboni szerződés is. José Lous Rodrígez Zapatero spanyol miniszterelnök december közepén már találkozott is Herman Van Rompuy új európai elnökkel, hogy a munkamegosztásról tárgyaljon vele. Zapatero állítólag jelezte, hogy hajlandó némiképp hátter be vonulni Van Rompuy mögött, de hogy a gyakorlatban ez hogy fog működni, még senki sem tudja. A hat hónapra tervezett 12 csúcstalálkozó megszervezése azonban bőven ad feladatot mindkettőjüknek.
Az unió új külpolitikai főképviselője, Catherine Ashton viszont valószínűleg rászorul majd a spanyol ( és a formálódó uniós) diplomácia tanácsaira. A spanyolok mindenesetre már gőzerővel dolgoznak az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásán, amely sokat tehet azért, hogy az unió közös hangon szólaljon meg a nemzetközi ügyekben.
A spanyol elnökség eredeti – valódi baloldali – prioritásai a gazdasági és a szervezeti kihívások mögött kissé háttérbe szorultak: az esélyegyenlőség kiterjesztése a munkahelyekre, az állampolgárok jogainak erősítése és a nők elleni erőszak visszaszorítása. Foglalkozniuk kell viszont a sikertelen koppenhágai klímacsúcs következményeivel, és az egyelőre nemigen formálódó uniós energiapolitikával: ezekből bőven marad még tennivaló az uniós trojka következő két tagjának, Belgiumnak és Magyarországnak is. Moratinos külügyminiszter szeretné, ha a spanyol elnökség alatt erősödne a latin-amerikai viszony, és ha „normalizálnák” az uniós kapcsolatokat Kubával, de erre a szigetországon belüli változások nélkül aligha lehet számítani. Érdekes tanulságokkal járhat viszont, hogy a spanyol elnökség alatt mutatja be eredményeit a Felipe González volt spanyol kormányfő vezette reflexiós csoport az unió hosszú távú kilátásairól.
Alfredo Pérez Rubalcaba spanyol belügyminiszter azzal riogat: a baszk ETA nagyszabású akcióra készül a következő hónapokban, hogy médianyilvánossághoz jusson. A spanyolok szerint a meggyengült terroristacsoport ezúttal emberrablásra készül, hogy megzavarja a spanyol uniós elnökséget.
