Putyin ezzel is jelezte, nem esik elődei hibájába, akik a tükörstratégiát követve minden olyan fegyverrendszerből, amit az amerikaiak a hatvanas–nyolcvanas években kifejlesztettek, hasonló mennyiséget, vagy többet állítottak elő – amibe a Szovjetunió belerokkant. Oroszországban új generáció lépett elő, amely – ahogy ma katonai körökben divatos nevezni – aszimmetrikus választ ad a kor kihívásaira. Nekünk túl drága egy olyan rakétavédelmi rendszer, amelyet az amerikaiak építenek, emellett kétséges a pajzs hatékonysága is, mondotta az orosz kormányfő Vlagyivosztokban. Mi az olcsóbb és általunk ismertebb úton megyünk tovább, a nukleáris támadófegyvereket fejlesztjük, jelezte.

Érvelésében van logika. Orosz országnak ma is hatalmas rakétaipara van. Ma a világ „polgári” rakétaindításainak jelentős része orosz, és ha az űrbe kijuttatott, tonnákban mért hasznos terhet adjuk össze, az orosz fölény még tetemesebb lesz. Igaz, a rakétagyártó kapacitás számottevő része a Szovjetunió széthullása után Ukrajnához került. De a kijevi narancsos forradalom győzelme utáni lehűlésével a hadiipari kooperáció nem követte az általános irányzatot, és a vállalatok végig szoros kapcsolatot tartottak-tartanak. És ha a papírforma érvényesül és a Moszkva-barát Janukovics kerül a kijevi államelnöki posztra, a hadiipari komplexum vállalatai a két országban még szorosabban együttműködhetnek.