A gázárral kapcsolatos viták miatt Ukrajna és Oroszország idén januárban, immáron második alkalommal, gázháborúba sodródott, és az európai fogyasztók mindkét felet okolták a konfliktusért. A Timosenko–Putyin-megállapodással lezártnak tűnik az ütközet, ám az év végén ismét szaporodnak egy újabb konfliktus előjelei.

Az ország közvéleményét hatalmas botrányok rázták meg, tovább csökkentve a politikai elit hitelességét. Sok-sok év után kézre kerítették Olekszij Pukacs egykori rendőrtábornokot, aki bevallotta részvételét Georgij Gongadze újságíró 2000-ben történt meggyilkolásában.

Az influenzajárvány kitörése súlyos feladat elé állította az egészségügyet, az év végéig közel hárommillióan betegedtek meg hagyományos, illetve új influenzában, az elhunytak száma meghaladta az 500-at.

Az év pozitív híreként az UEFA december 11-én megerősítette négy ukrán város rendezői jogát a 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokságra. A Faina, illetve az Ariana teherhajók – nemzetközi, köztük ukránok – legénysége hosszú hónapok után szabadulhatott a szomáliai kalózok fogságából.

Az ukrán külpolitikára a sodródás volt jellemző, Julija Timosenko miniszterelnök jó munkakapcsolatot alakított ki az orosz vezetéssel, míg a főként Viktor Juscsenko elnök által szorgalmazott NATO-csatlakozás lekerült a napirendről, s nem történt előrelépés az EU–ukrán szabad kereskedelmi és társulási megállapodás tető alá hozásában.

Az év második felétől a figyelem egyre inkább a január 17-i elnökválasztás felé fordult, amely várhatóan lezárja az úgynevezett narancsos forradalom időszakát. A választók alapve tően a veteránok – Viktor Janukovics, illetve Timosenko – közül választhatnak, de a jövő ígéreteként színre léptek fiatal, reformszellemű személyiségek is.

Szemtől szemben az egykori szövetségesek