Az eredményt csalásokra hivatkozva vitatta ugyan az ellenzéki Orosz Kommunista Párt (KPRF) mellett a hatalomhoz lojális Méltányos Oroszország (SZR) és a populista Orosz Liberális Demokrata Párt ( LDPR) is, ám az őszi tiltakozó kivonulásuk a parlamentből nem vezetett eredményre. Igaz, Medvegyev éves elnöki beszédében jelezte, hogy a hatalomnak „meg kell tanulnia tisztességes küzdelemben nyerni”, a szavaknál azonban nem ment tovább, megerősítve azokat a véleményeket, amelyek szerint az ő feladata csupán az „emberarcú putyinizmus” szavakba öntése – miközben a gyakorlati intézkedések továbbra is Putyint illetik.

Az elnöki és a kormányfői hatalom burkolt összeütközéseiből mindeddig az utóbbi került ki győztesen. A legutóbb a napokban, amikor az orosz sajtó szerint vélhetően az elnöki adminisztráció kezdeményezésére a Legfőbb Ügyészség (LÜ) el kívánta mozdítani az ügyészség alá rendelt Nyomozati Hatóság (SZK) moszkvai részlegének vezetőjét, arra hivatkozva, hogy Anatolij Bagmet életrajza valótlanságokat tartalmaz tudományos fokozatát illetően. A Putyin által még elnökként, két éve létrehozott SZK azonban – amely a valóságban független az ügyészségtől, vezetőjét Alekszandr Basztrikint elnökként még Putyin jelölte ki – megvétózta a döntést, amelyet végül Jurij Csajka legfőbb ügyész vissza is vont.

Igaz, a LÜ sem tekinthető Medvegyev hátországának, hiszen annak élére Csajkát még Putyin nevezte ki három éve, ám a sajtó mégis az SZK áthangolásának elnöki kísérleteként értékelte a kezdeményezést. Az elnök azonban érdemi személycseréket nem hajtott végre még az elnöki adminisztrációban sem, amelynek befolyásos helyettes vezetője ugyanaz a Vlagyiszlav Szurkov, aki Putyin idején volt. Az „elnök emberének” az igazságügy-minisztert, Alekszandr Konovalovot tekintik, mivel őt ritka kivételként Medvegyev jelölte – bár önálló „elnöki csoportról” túlzás lenne beszélni.

Nem vált Medvegyev önálló területévé a külpolitika sem, amely hagyományosan az államfő kizárólagos terepe. Putyin azonban a külügyekben kormányfőként is ugyanolyan aktív, mint korábban. (Posztján maradt az általa 2004-ben kinevezett Szergej Lavrov is. Noha a külügyminisztert közvetlenül az államfő jelöli, Medvegyev itt sem változtatott.)

Putyin maradt a szuvenírpiac főszereplője is. Medvegyev többnyire csak a társaságában jelenik meg, a matrjoskákon, faliórákon, fényképeken, amelyek ritkábban láthatók az irodák falain, mint Putyin portréi.

A sajtóban sem csökkent Putyin súlya. Nemcsak a hírekben van jelen az államfővel azonos mennyiségben, de megőrizte az általa még elnökként rendszeresített „televíziós társadalmi párbeszéd” éves műsorát is, amelyben az idén négy órán keresztül válaszolt a telefonos, SMS-ben és e-mailen beküldött, valamint az ország kijelölt helyszíneiről bejelentkező, előzetesen megszűrt civilek által feltett kérdésekre.

Medvegyev átmeneti jellegét erősíti, hogy a legutóbbi televíziós párbeszéd során egy felvetésre válaszolva Putyin egyértelműen jelezte: kész újraindulni a 2012-ben esedékes elnökválasztáson. Ráadásul a Medvegyev által véghezvitt alkotmánymódosítás révén – amit Putyin saját elnöksége alatt látszólag ellenzett – az új elnök a négy- helyett már hatéves mandátummal számolhat. (Igaz, Medvegyev sem zárta ki, hogy újrajelöltetné magát, így a módosítás rá is érvényes lenne, ám kevéssé valószínű, hogy az elnök Putyin ellenében indulna.)

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Putyin visszatér az elnöki posztra a 2012-es elnökválasztásokon. Az év az oroszok körében is népszerű kínai naptár szerint a sárkányé – amely Oroszországban minden bizonnyal egyfejű lesz, megkönnyítve a most bizonytalanul két fej között ingázó politikai elit dolgát.

Az orosz tandem, Putyin és Medvegyev egy évvel ezelőtti közös síelésükön