Nem született egyezség globális károsanyag-kibocsátási célokról és határideje sincs, hogy mikorra szülessen a kiotói jegyzőkönyvet majdan felváltó, jogi erővel is bíró megállapodás. Csaknem két hét elteltével ilyen szerény eredménnyel ért véget szombatra a koppenhágai éghajlatvédelmi csúcs. A végére a megjelent 193 küldöttség közül számos idő előtt elhagyta a dán fővárost. Az utolsó fázisban az alku már lényegében az amerikaiak és a kínaiak között folyt, a többiek pedig tudomásul vették a kialakult eredményt. – Legyünk őszinték: ez nem oldja meg a klímafenyegetettséget – mondta a „szövegről” FredrikReinfeldt svéd kormányfő, akinek országa az Európai Unió soros elnöke. Az idézőjel még így is indokolt: Barack Obama a végén nem tudta megmondani az újságíróknak, alá kell-e írnia a megállapodást. (Nem kell.) – Tudjuk, hogy a vállalások nem elégségesek ahhoz, hogy 2050-re majd ott legyünk, ahol lennünk kell – ismerte el az amerikai elnök is. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár egyértelműen a „megállapodás” szót használta, igaz, hozzátette: az „alapvető kezdet”.

Megerősítettek egy korábbi vállalást, hogy a felmelegedés ne haladja meg a két Celsius-fokos szintet. Ezért minden ország a saját tempójában tehet erőfeszítéseket – ez eltörpül például az EU által az 1990-es szinthez képest 2020-ra vállalt 20 (de akár 30) százalékos kibocsátáscsökkentéshez képest. Kína ellenezte az egyértelmű nemzetközi ellenőrzési mechanizmusokat is, ami viszont az amerikai elnök mögötti támogatás egyik feltétele lenne a Capitoliumon. Obama így eleve csaknem üres kézzel repülte át az óceánt. Az első pár évre a fejlettek 30 milliárd, a későbbiekre évi 100 milliárd dollár támogatást ígértek a fejlődőeknek – de utóbbit csak igen elkenten. A világhálót bejárták az arcra bukva alvó küldötteket mutató képek, az ausztrál főtárgyaló jól láthatóan remegett a végére: a csúcs nem csak politikailag merült ki. A vasárnapi The Washington Post a történteket az új világrend bizonyítékaként mutatja be: az USA és Kína együtt diktál.

Tekintve, hogy a klímavédelem mindkét országban gyerekcipőben jár, amerikai szakértők nem bagatellizálják a koppenhágai egyezményt. – Lehet azt mondani: ezek csak szavak, de a szavak számítanak nemzetközileg. Szégyenpadra lehet állítani, aki nem tartja be az ígéretét – fogalmazott Ken Lieberthal, aBrookings Intézet Kína-szakértője. Michael Levi, a Külkapcsolatok Tanácsa klímafelelőse szerint az eredmény jórészt azért marad el a várakozásoktól, mert azok túl nagyok voltak – végső értékét idővel lehet csak megmondani.

Viszik az ENSZ-zászlót a konferenciateremből