Meghalt a Vaskezű Micimackó
Az ötvenhárom éves politikus-közgazdászt lakásában érte a halál, amelyet trombózis okozott.
A „Vaskezű Micimackó” – ahogyan pártjában, az 1994 és 2001 között létező Oroszország Demokratikus Választásában (DVR) becézték a köpcös, de határozott Gajdart – a nagypolitikába a Szovjetunió végnapjaiban került, az orosz tagköztársaság utolsó kormányának gazdasági minisztereként, hogy aztán a megalakuló Oroszország első pénzügyminisztere legyen 1992 februárjától áprilisig. Nem sikerült sokkal hosszabbra kormányfői tevékenysége sem, amely 1992 júniusától decemberig tartott.
Bár kormányzati megbízásai hónapokban mérhetők, mégis, a Borisz Jelcin államfővel kezdődő Oroszország első évtizedének emblematikus figurája lett. Gajdar nevéhez fűződik az orosz gazdaság liberalizálása, a sokkterápia, a privatizáció kezdete. Ezzel együtt elválaszthatatlan tőle a hiperinfláció, amelyben milliók megtakarításai párologtak el, a gazdaság zsugorodása és az illúzióvesztés.
Társadalmi megítélése ennél fogva inkább negatív: ezt jól mutatja a pénz elértéktelenedését jelentő „elgajdarosodás” kifejezés megjelenése is az oroszban. Szakmai-politikai megítélése igen vegyes, az „ország romba döntésétől” az „ország megmentéséig” terjed.
Azt azonban mindenki elismeri, hogy Gajdar Oroszország legnehezebb időszakában állt az átalakítás élén, amelybe politikailag csak belebukni lehetett. Közvetlenül Gajdar sokkterápiája volt az 1993-as alkotmányos krízis kiváltó oka, amely az év végén az ellenálló parlament fegyveres feloszlatásához vezetett. Jelcin támogatása ellenére a parlament 1992 decemberében nem szavazta meg Gajdar kormányfői kinevezését.
A parlament és az elnök, valamint a mellette álló kormány konfliktusa az év során nőtt, a törvényhozás Jelcint 1993 szeptemberében megfosztotta posztjától. Két nappal azután, hogy az államfő Gajdart ismét kormányfőhelyettessé, majd gazdasági miniszterré nevezte ki. Az ekkor 37 éves politikus volt az, aki októberben televíziós beszédében fordult az orosz polgárokhoz a „demokrácia és a szabadság védelmében”. – Csak magunkat okolhatjuk majd, ha hagyjuk, hogy egyes erők hosszú évtizedekre koncentrációs táborrá változtassák az országot – mondta Gajdar, aki maga 1991-ig volt a Szovjet Kommunista Párt tagja, a nyolcvanas években pedig a párt Kommunyiszt nevű lapját szerkesztette.
Gajdar 1994-ben távozott a hatalomból, kormányzati megbízást nem vállalt. A parlament képviselője lett először a VDR, majd 2003-ig az ellenzéki Jobboldali Erők Szövetsége (SZPSZ) színeiben. Később gazdasági műveket publikált, és az Átmeneti Időszak Gazdaságpolitikai Intézetét vezette.
